Szabadságon vagyunk.
Nem tudom hány év nem volt már ilyen, hogy minden szabadságunkat sikerült úgy összehozni, hogy mindkettőnknek jó legyen az időpont.
Szeptemberben leszek én itthon egy hetet egyedül, ezer tervem van rá , hogy mivel fogom elütni az időm.
És mivel telt a legutóbbi szabink ?
Kodival közepes túrákat tettünk a Vértesben, és ilyen csodás szelfiket csináltunk(igazából nem tudom kire illik jobban az örült jelző, rám vagy Kodira...)
Nem is a táv volt a megterhelő, hanem a szint különbségek, laza 10-15% emelkedőkkel tarkított terepen egy örökmozgó kutyával lépést tartani, na az a kihívás.
Lara és Nátán visszajöttek Magyarországra, mivel Nátán kezdi a óvodát szeptemberben, vejem még ezt az évet kint tölti Svájcba, mivel az építkezés költségei teljesen elszálltak a tervekhez képest. Mi csak örülünk, hogy nem kell heteket, olykor akár 1,5 hónapot várni arra, hogy unokázhassunk. A család minden tagja kiveszi a részét egy 3 éves szórakoztatásából, legyen az 26 vagy 82 éves.És ez így van jól.
Varrtam is végre, nem nagy dolog, de jól esett újra alkotni. Nátán ovis ágynemű szettjét készítettem el, és megállapítottam, hogy jó nagy hülye vagyok, hogy nem varrok már egy jó ideje, pedig ha valami akkor ez a varrás, alkotás most nagyon jól feltöltött energiával.
És kell az energia nagyon, mert elveszik az ember a szürke hétköznapok taposómalmában.
A kertemről jó ideje nem posztolok, mert maradjunk annyiba, hogy nincs miről. Idén a paradicsomon kívül mással nem igazán tudok mivel büszkélkedni. Ilyen se volt még, de egyszer mindent megtapasztal a jó és a rossz kertész is.
Az élet szép! És ennél fontosabb nincs!
