Szóval kezdem az elején.
Dorián két éve elkezdte a gimnáziumot tatabányán. Nulladik évfolyam+4 év , emelt szintű nyelv oktatás , két nyelven, angol és német.
A nulladik évfolyamot sikeresen teljesítette, aztán a 9.évfolyamon elvérzett rendesen a gyerek.
Félévkor egy maratoni 3 órás szülői értekezleten kérdeztem az osztályfőnökét, hogy elvigyem a gyereket az iskolából, mert úgy érzem , hogy a gyerekből nem tud kijönni az a tudás, ami meg van benne. Nemleges választ kaptam, megnyugtatott az osztályfőnök,hogy nincs semmi baj Doriánnal , csak LUSTA, amúgy csupa szív, nagyon jó lelkű, illemtudó,közösségi gyerek, önálló nézetekkel rendelkezik és nagyon széles látókörű kiskrapek a fiam.Na, majd Ő aztán kihozza a gyerekből, amit csak lehet , és majd ő megmutatja a nagy világnak, meg nekünk, hogy a pedagógia micsoda csodákra képes.
De valahogy nem jött a "csoda"Egyre jobban szétesett a gyerek, hiába próbáltunk meg hatni rá, hiába alkalmaztunk "terrort", a gyerek tanulásra fordított ideje nem igazán nőtt meg, és egyre jobban látszott rajta, hogy elhiszi, hogy ő egy LUSTA , anyaszomorító briganti.
Azért az utolsó dolgozatokra komoly 1-2 órás felkészüléssel tanult, sőt az év végi házi vizsgákra is tanult egy pár órát. És minden tantárgyból sikerültek is a dolgozatok, az év végi vizsgákat is megcsinálta. De ez kevésnek bizonyult, bukás lett a vége
Tanárai szerint nem az utolsó két dolgozatra kell tanulni, így aztán évismétlésre bukott.
Na ekkor kezdődött , a mi legyen a gyerekkel téma náluk.
Gyerek szeretett volna maradni az iskolában, mert egy épületben maradhat azokkal a gyerekekkel , akikkel két évet együtt járt és akik a barátai lettek.
Én meg szerettem volna, ha találok valami megoldást, mert minek járjon egy olyan iskolába, ahova nem való, mert nem tud azonosulni a nevelési elvekkel , a követelményekkel.
Viszont tudtam és tudom is, hogy képes lazán elvégezni egy gimnáziumot...
Az a gyerek , aki 6. osztályig matek versenyekre járt, aztán meg történelem versenyeken első helyeket szerzett, minimális tanulás mellett csak úgy ragadt rá a német nyelv, amit még nem is kedvelt annyira, mint ahogy elképzelte, na az a gyerek nem érdemli meg, hogy 8 általánost végezzen.
Itt felmerül a kérdés, hogy miért nem tanul valami szakmát.
Erre csak annyi a összefoglaló válasz, mert nem tudja, hogy mit is akarna tanulni, saját szavaival : Mit is tanuljak, amikor lehet hogy két hétig az autószerelés érdekelne, aztán meg pék akarnék lenni, a végén meg informatikus....Nem is tudom, hogy mi akarok.....
Végül is arra jutottunk vele közösen , hogy nem marad a gimnáziumba,keresünk egy másik iskolát.
Részemről az volt az elvárás az új sulival kapcsolatba, hogy nem legyen olyan messze, hogy koleszos legyen a gyerek és kis létszámú osztályok legyenek.
Végül is sikerült sulit találnunk neki. Tatára fog járni a fiatal ember, egy alapítványi iskolába.
17 vannak az osztályba, fiúk lányok vegyesen. Modul rendszerben tanulnak, 4 hetente beszámolási kötelezettségeik vannak a tantárgycsoportokból.Személyiség központú a suli. A legfontosabb, hogy a gyerekből kihozzák azt, ami benne van.
És tagadják, hogy van LUSTA gyerek, nincs olyan, hogy azért nem tanul, mert LUSTA.
Szóval nagy út előtt állunk, de végre tudjuk, hogy van más út is , mint amin eddig jártunk.
Kíváncsian várom a folytatást, mert számunkra is nagy újdonság lesz, hiszen a 2 nagy lányunk a megszokott úton jutott el oda , ahol most tartanak.....
Lehet más szerint hülyeség, de úgy gondolom, hogy a fiamnak szánt különleges neve megalapozta, hogy maga a gyerek is különleges legyen...
Különleges és nem hülye !!!
De tőlem, akár nevezhetik hülyének is, mert hülyének lenni jó!!!!
3 megjegyzés:
Sok sikert Doriánnak! Ezt a sulit mi is nézettük anno, mert az én fiam sem "fér be a dobozba". Végül ugyan nem ide ment, de egy hasonló kis létszámú osztályba, alapítványi iskolába, egy kicsit másfajta oktatási rendszerrel. És nagyon bejött, úgyhogy biztos nem a gyerekek a hülyék :-)
Andi ha megtaláljátok a neki való helyet akkor kikristályosodik előtte is talán a jövő!
szorítok hogy meglegyen a megfelelő hely!
Ez kicsit Waldorfos ahogy látom. (Személyközpontú, modul rendszer...) Remélem, hogy nektek bejön, és ki tudja hozni a maximumot Doriánból.
A helyzet egyébként ismerős, és rettegek tőle nehogy az én gyerekeim is beleessenek ebbe a hibába majd. Ha ugyanis az első években minden tanulás nélkül tud kiemelkedő eredményeket produkálni a gyerek, akkor hozzászokik, és nem tanul meg tanulni, nem érzi, hogy tenni is kell tudásért. Saját bőrömön tapasztaltam anno. És mai napig nem tudom mi lett volna akkor a jó megoldás. Most a gyerekeimnek már elsőtől kezdve mondom, hogy nagyon okosak és ügyesek, de ha nincs mellette szorgalom, akkor mindez kevés lesz egy idő után. Tehát ha az átlagos gyereknek készült tananyagot kirázza a kisujjából, tanulás nélkül, akkor akarjon többet, amiért már tenni kell.
Megjegyzés küldése