És kinyílt a gyerekem!Mesél, éli az életét.Jó kedvű és néha egészen sokat eszik :)
Érdekes, hogy ebben az iskolában mindig történik valami, nem úgy ,mint a régiben , ahol a legtöbbször arra a kérdésemre, hogy mi történt a suliba az volt a válasz, hogy semmi.
Az első két hétben nem volt tanulás, csak egymás megismerése , elfogadása volt a feladat. (kell is az elfogadás, mert ahány gyerek annyi fajta) Táboroztak két napot, ahol a felelősség vállalása volt a fő cél kitűzés.Nem volt takaródó, nem volt ébresztő, mindössze annyi volt kikötve, hogy reggel 9-kor mindenkinek feladat megoldásra alkalmas állapotban kellett megjelennie a kijelölt helyen.Ha ez nem jött össze, akkor fel kellett vállalni, hogy miért is nem jött össze a dolog.
Most az egyezkedés szakaszában vannak.
Hogy min egyezkednek?Hát például azon, hogy rajzból ki milyen csoportba akar kerülni.
Variációk :
1.Nem szeretne rajzolni, mert úgy érzi nem tud és nem is érdekli
2. nem tud, de megpróbálja
3. Szeret is és tud is rajzolni.
Aki nem szeretne rajzolni, az valami művészettörténeti dologgal vagy valami a képzőművészeti dologgal szerezheti meg a kredit pontjait.
Mert , igen kérem , jól írtam a gyerek, mint az egyetemisták , kredit pontokat fog szeretni.
Dorián német nyelvből nem kívánta megírni a tesztet, amit felkínáltak neki, hogy magasabb szinten folytassa a tanulmányait, mert mint mondta , nem biztos a tudásában és ráfér az ismétlés.Hát akkor ismételjen :)
Angolból viszont az emelt szinte került be, mert jól megírta a teszteket.
Egyenlőre magyar és történelem tanulás van még ebben a 4 hetes periódusban , aztán jön a következő és ott már befigyelnek azok a tantárgyak, amik miatt a végén itt kötöttünk ki..
Kíváncsian várom a fejleményeket.
Remélem most már tényleg megtalálja a helyét a gyerekem és kijön belőle minden düh, dac, jóság, okosság ...
És boldog lesz , illetve még boldogabb :)
1 megjegyzés:
Drukkolok, hogy sikerüljön megvalósítania önmagát!
Megjegyzés küldése