Hétfőn felmondtam

kb ennyi az amire készültem.
A tavaly még imádott munkahelyemből ennyi lett mára....
ELÉG LETT BELŐLE!!!! 
Tavaly szeptemberben kezdődött az egész, amikor az elveimnek, mentalitásomnak szögegyenest ellentétes dolgokat kezdtünk művelni az operátor dolgozókkal. Túlóra hegyek, viták arról, meddig mehetünk el.
A dolgozók nekem sírták el bánatukat, bajukat és én ott álltam tehetetlenül. Decemberre eljutottam odáig, hogy a karácsonyi bulira sem mentem el, mert az ügyvezetővel egy légtérben sem akartam lenni, nem hogy együtt bulizni vele, esetlegesen "műmájermosollyaljópofizni".
Január óta érleltem a gondolatot és április 6-7.-i történések meghozták a döntésem.
Nincs még másik helyem, nem is tudom mi lesz velem május 10. után, de egyszerűen kiégtem , nem találtam a helyem és egyre inkább belebetegedtem ebbe az egész kialakult szituációba.
Most igen komolyan keresem a nyugalmam , a "lelki békém".

 Millie Marotta színező könyv talán segít ...... alakul egy kék mandala , a nyugalom , a lelki harmónia elérése végett :)

És egy kész dzsungel madár :)