Most már tényleg munkaügyi és társadalombiztosítási szakképzettségem van , hiszen kezembe a diplomám.
Éppen azon gondolkodtam, mennyi energia , mennyi lemondás van ebben a kék keménykötésű oklevélben. És megérte? Újra belevágnék? Nem tudom.....
3 gyerek mellett kezdtem tanulni, Dorián még csak két éves,volt amikor beiratkoztam az esti gimnáziumba. Mire eljutottam az érettségi végére , annyira belejöttem a tanulásba, hogy gyorsan jött a pénzügyi -számviteli ügyintéző suli, cirka másfél év kemény tanulás, unalmas és nyögve-nyelős tantárgyakkal. De meglett a vizsgám. Fogadalom, hogy soha többet nem tanulok!
Ez tartott is úgy 4 évig , de közben rengeteg új dolgot tanultam az akkor i munkahelyemen és befigyelt egy bér és tb ügyintézői szakelőadói suli a maga újabb másfél évével.
Egy kis szünet és egyszer csak 3 év múlva felvettek az ELTE-re. Ma is megborzongok, hogy hányszor néztem meg az sms-t, amiben értesítettek, hogy felvettek.
Atya úristen mennyire nem tudtam mi is vár rám.
Megcsináltam, túléltem , lediplomáztam. És most kezembe is kaptam az oklevelem.
Tegnaptól hivatalosan is szakképzett munkaügyi és társadalombiztosítási szakember vagyok!!
Boldog és büszke vagyok!
És még mindig tanulok, igaz most "csak" a számomra ismeretlen megoldásra váró feladatokból, de TANULOK , TANULOK !
Hiszek az élethosszon át tartó tanulásban!
Nem vágnék bele újra, hiszen még mindig benne vagyok :)
1 megjegyzés:
Gratulálok!
Gyakran elgondolkodom ha most döntenék mit csinálnék.... őszintén... nem tudom, de lehet nem ezt.
Inkább valami emberekkel foglalkozósat.
Megjegyzés küldése