Ez ma egy igazi hálás bejegyzés lesz .
Hálás vagyok, hogy eljött az ősz és vele minden szépen a helyére kerül az életemben , életünkben.
A kertet lassan lezárom, hiszen a termések is fogynak. Zoltán idei nagy kedvencéből egy kosárnyit szedtünk, lett aztán mindenféle szín, forma, méret.
Igazi kis tökös csapat.
Hálás vagyok az időjárásnak, a földnek, hogy összehozták ezt a szép termést !
Valamelyik nap az O betűs barkács áruházban jártunk. Itthon megbeszéltük, hogy nem veszünk már semmilyen virágot. Elmentem a polcok között és vettem egy cserepet. Na jó volt benne egy virág is, de hát ott kiabált, hogy haza akar velem jönni. Most hagytam volna ott ?
Hálás vagyok Zé-nek, hogy nem szólt egy szót sem, amiért nem bírtam magammal virágügyileg !
be kell valljam.
A másik projekt a vállalkozóvá válás. Na ez sem egyszerű feladat, de sínen vagyok ( Na nem úgy mint, mint József Attila)
Hálás vagyok, hogy Zé lehetővé tette, hogy az lehessen, amit a virtuális asszisztens képzésen tanultam Szívem szerint élhessek!!!
Saját kis kacsóimmal alkottam Anyósom 1956-os szakácskönyvének a receptje alapján a fenti rétest. Némi gyakorlást azért igényel még a rétes sütés , de idővel lesz ez még olyan, mint amilyent Mama sütőt anno.
Hálás vagyok neki is, hogy sütött nekünk , így tudjuk milyennek kell lenni A Rétesnek !
Ti miért vagytok hálásak??
3 megjegyzés:
Én mennyire hálás lennék, ha ott laknék a szomszédban és meglepnél pár ilyen rétessel :D És irigykedem, hogy saját lábra állsz!
😊
Hálás vagyok...
Milyen érdekes, hogy felveted, amikor van egy félig megírt puffogós bejegyzésem...
Meghagyom abban az állapotában amiben van, de ha olvasod majd tudni fogod hogy a második része miattad lesz az ami! :)
Hálás vagyok hogy ismerlek, még ha csak így... messziről is! :)
Megjegyzés küldése