Soha többet nem csinálok ilyent, hogy mindent halogatok arra való tekintettel, hogy majd a hosszú hétvégén mindent megcsinálok....
Egész nap csak rohangálok és csinálom , amit halogattam....
Illetve csinálnám, ha nem lennék rozzant ...
Ott kezdődik az egész, hogy szegény Brunci temetése óta fáj a derekam , kb 10 cm-es sávban, hol jobban, hol kevésbé.
Délután sétálni voltunk, mire haza értünk a mosógép elvégezte a munkáját, gondoltam na akkor gyorsan kiteregetek. Dorián segített, felaggatta a vállfára teregetett pólókat, gondoltam az utolsó kettőt már én is feltudom tenni, felálltam egy székre, és amikor leléptem, a derekam akkorát kattant, hogy az csak na ...azt hittem ott helyben összeesem a fájdalomtól...kb 2 percig némán sírtam, aztán bevánszorogtam a szobába ...Se ülni, se állni, se lefeküdni nem tudtam ....
Zoli kente be a derekam , kb fél órát kínlódtam, mire jobban lettem....
És mivel sok elmaradásom van folytattam a takarítást, rendrakást ,nyögve, kínlódva....
Feladtam az a gondolatot , hogy ma este még ki is vasalok.....
Bejöttem a szobámba , hogy akkor angolozok, ha már nem vasalok...
Hát úgy tűnik azt sem fogok , mert képtelen vagyok előre hajolni, sokat ülni....
Ma fekvés lesz....a padlón....hátha ......
2018. március 15., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése