Szeptember van

állapítottam meg ma reggel. Az elmúlt pár hónapban nem sok minden történt vele, de van ez így. Iszonyat utakat jártam meg önismeretben és lettem sokkal -sokkal elfogadóbb egyes emberekkel szemben, de önismereti fejlődésem tartom a legnagyobb hozadékának ez elmúlt 5 hónapnak. Olvastam ,tanultam, híztam, sétáltam  és hipp-hopp el is rohant az idő. Azt hiszem maximálisan teljesítve van a havi egy könyv kihívásom 😊😊😊

Augusztus elején a lányok is elköltöztek, mind ketten párra leltek és most boldogan élnek. Dorián, megnyugtatott minket, hogy ne izguljunk, Ő itt  marad nekünk  40 éves koráig ( Minő megnyugvás és öröm ) 

Az arcom hála helyre jött, igaz kellett neki majd 3 hónap, de kitartottam , megtettem mindent, amit csak lehetett és kellett. Sokkal jobban vagyok ettől, már nem érzem úgy, hogy nem mehetek emberek közé, mert mindenki engem néz , hogy milyen szörnyen nézek ki.
A blogom újra írni fogom, mert annyira jó volt visszaolvasni , hogy mennyi minden történt velünk az elmúlt jó pár évben, amióta blogolok.
Lehet a még meg sem született  unokáim, majd egyszer csak valahogy rá akadnak a blogomra a nagy virtuális archívumban és rájönnek, hogy milyen is volt az Ő nagymamájuk élete még a múltban.