Augusztus elején a lányok is elköltöztek, mind ketten párra leltek és most boldogan élnek. Dorián, megnyugtatott minket, hogy ne izguljunk, Ő itt marad nekünk 40 éves koráig ( Minő megnyugvás és öröm )
Az arcom hála helyre jött, igaz kellett neki majd 3 hónap, de kitartottam , megtettem mindent, amit csak lehetett és kellett. Sokkal jobban vagyok ettől, már nem érzem úgy, hogy nem mehetek emberek közé, mert mindenki engem néz , hogy milyen szörnyen nézek ki.
A blogom újra írni fogom, mert annyira jó volt visszaolvasni , hogy mennyi minden történt velünk az elmúlt jó pár évben, amióta blogolok.
Lehet a még meg sem született unokáim, majd egyszer csak valahogy rá akadnak a blogomra a nagy virtuális archívumban és rájönnek, hogy milyen is volt az Ő nagymamájuk élete még a múltban.
2 megjegyzés:
Jó hogy itt vagy!
Én is szívesen olvasom amit írsz, és én is szeretem visszakeresni olykor a saját dolgaimat.
Jó ez a blogolás! :)
Köszi Bogesz :)
Megjegyzés küldése