Egy percet ha láttam anno 2006. októberében kb. 2 napos korában és abban az egy percben beleszerettem,a fehér tappancsába és a fején végigfutó fehér csíkba.
Nem ,nem kell kutya nekünk!- mondta akkor Zoli.Két nap múlva felhívott telefonon a munkahelyemen ,na melyik tetszett Neked annyira? 8 hét múlva december 6.-án hozzánk került.
És akkor még nem tudtuk ,hogy nem kutya érkezett hozzánk,hanem a Szőrösgyerekünk,Brúnó.
Aki imádattal tudott nézni Zolira,aki tudta milyen szemekkel és arccal kell rám néznie,ha valami finomságra pályázott,mikor kihez , hogyan kell fordulnia,hogy felvidítsa. Soha semmilyen kárt nem okozott, igyekezett mindenben a kedvünkre lenni. Ha lehet olyant mondani, néha szerintem maga sem tudta, hogy kutya vagy gyerek ő valójában. Egyszerűen mindenki kedvence volta, ki csak találkozott vele.
Zoltán és Brúnó egymásnak voltak teremtve,mind ketten tudták, ismerték egymás rezdüléseit, mozdulatait. Kialakítottak valami olyan bensőséges kapcsolatot, amiben mi a család többi tagja ugyanúgy szerettünk volna részt venni, mint ők ketten, de csak asszisztálhattunk a kapcsolatukba.
Brúnó ,soha nem csinált ügyet abból, hogy befogadja , elfogadja a jövevényt. aki hozzánk került. Legyen szó kóbor macskáról, törpe nyúlnak hitt sima házi nyúlról, esetleg utcáról összekanalazott kóbor kutyáról.
Szerettük, ahogy csak lehet szeretni. 3 évvel ezelőtt amikor a lépét és az azon nőtt hatalmas daganatot eltávolították egy nagy műtéttel,felváltva feküdtünk mellett a padlón és virrasztottunk,vártuk, hogy hajnal legyen,mert ha felvirrad a nap és ő életben van,akkor már minden rendbe lesz.
Győzött és megnyerte a csatát és elkezdődött a két hetes felépülési szakasza , amiben voltak mély pontok , de Ő becsülettel harcolt, viselte minden nehézségét a gyógyulás felé vezető útnak.
2018.február 24.-től egyre kevesebbet evett, ami nem igazán tetszett Zolinak, de még nem gondoltunk semmi rosszra, hiszen éppen új tápot kezdtünk bevezetni nála. Gondoltuk, ha nem hát nem, így gyorsan vettünk egy még újabb fajtát , de ez sem kellett neki.
Irány az orvos, ahol az ultrahangos vizsgálat és a véreredménye alapján közölték, hogy sajnos egy újabb tumort találtak nála. Menthetetlen......
2018.február 28.-a éjjelén virrasztottunk , simogattuk ,becézgettük,emlékeket idéztünk fel, puszilgattuk , hozzá bújtunk és csendben sírdogáltunk,míg ő békésen aludt, időnként elégedetten nyögött ....
Most nem úgy vártuk a hajnalt, a pirkadatot mert tudtuk,hogy fogy az időnk, amit együtt tölthetünk,mert tudtuk életünk legnehezebb döntésének következménye megfog történni, Brúnó elalszik örökre megkímélve őt a végső stádiumos májdaganattal járó szenvedésektől.
És felvirradt a nap.......
Drága Szőrösgyerekünk nyugodj békében ! Szeretlek!Szeretünk!
2 megjegyzés:
Jaj :( :( :(
Nagy űr marad... sajnálom.
Megjegyzés küldése