és még ma is képes vagyok úgy sírni, mint az első napom amikor is elaludt Brúnó.
Egyszerűen amikor a Kutyacsajok ugatnak még mindig várom, hogy hallani fogom a Szőrősfiam, igazán mély és megfontolt ugatását. De csak a fejembe hallom.........
Tudom az idő mindent meggyógyít..... Majd egyszer azt a sebet is meggyógyítja, ami a szívemen keletkezett Brúnó elvesztése miatt ..... Majd ....idővel...valamikor... nem ragozom tovább...
2 megjegyzés:
Sajnos ez sokáig így is marad...Férjem a mai napig siratja Macit, aki most lesz 2! éve hogy elment... és van egy másik, aki biztos tudta hogy nagy vesztesség ért, mert mindent megtesz... az ügy érdekében.../Nagy boldogság, hogy Alex van/Egy másik kutya, nem helyette, csak hogy legyen, könnyebb elviselni...Nem gondoltátok hogy hoztok másik kiskutyát?
Kellemes ünnepeket!
Idén építkezni fogunk, így kis kutya szóba sem jöhet és szerintem még Zoli sincs felkészülve egy újabb "gyermekáldásra" , addig is a két "Hisztispi@a" kutyalányunk próbálkozik betölteni az űrt, amit Brunci maga után hagyott....
Megjegyzés küldése