2019-06-25

Tegnapi nappal végett ért egy fejezet a kézműves korszakomból.
Eladományoztam az utolsó általam készített darabokat, melyek még a szobám mélyén lapultak.
Tudom jó helyre kerülnek, hasznát fogják venni és legalább annyira fogják szeretni minden kis szütyőmet, neszesszerem, pachwork párnahuzatom, mint amekkora szeretettel készítettem őket jó pár éve, vagy varrtam őket készre az év elején.
Fura, hogy az évek alatt mennyit változott az ízlésem,mennyi mindenre gondolok már úgy,
hogy "Te atyaúristen!"Sok dolgot már nem készítenék olyan anyagból, olyan színben és olyan technikával, ahogy anno. Nem vagyok már megalkuvó, megújult a látásmódom, más értékrendbe tartozom egy ideje.
Félreértés ne essék, nem  szégyenlem egyik munkámat sem, ami kikerült a kb. 2,5 nm nagyságú hobbi szobámból, az elmúlt 10 évben.
Egyszerűen az évek során, mást tartok fontosnak egy-egy alkotás kapcsán.
Sok alkotásomon látszik, hogy képes voltam megalkudni, az akkor aktuális kézműves divat trendet majmolni, sok esetben az anyagválasztáson látszik, hogy a megrendelő sokat akart kevés pénzért, én meg partner voltam hozzá.

                                                          fényképforrása: internet

A blogomon nyomon követhető egy szárnypróbálgatás, de látszik egy jelentős fejlődés is.
Már nem érzem úgy, hogy a Csandizmus ott állna, ahol a blogolásom kezdetén állt.
Eljutottam arra a szintre, ahova sokáig úgy gondoltam, nem fogok tudni eljutni, nem vagyok hozzá elég jó, nem lesz kitartásom.
És lett kitartásom, hagytam időt magamnak a tanulásra, megértettem, hogy jobb úgy alkotni, hogy "csak" azt csinálom, amit én akarok, ahogy én akarom, abból amiből én akarom, én szabom meg a bele fektetett munkám árát.

Önzőség a sok ÉN?  Döntse el mindenki  maga!