2019. március 21., csütörtök

2019-03-21

Meg kaptam, hogy tuti valami őrületes minimalizmusos új kórság kapott el, mert nagy lelkesedéssel közöltem, hogy nem csak a lakásban előforduló kacatok és a már viselésre nem szánt ruhák számát csökkentettem, hanem sikeresen leiratkoztam kb 30 hírlevélről, rendeztem a laptop asztalára kitett  összes dokumentum és kép sorsát. Mi jön még?- hangzott el egy kérdés, némi szemforgatás kíséretében.
Hát igazából, már csak az életemben előforduló "SZEMETEKTŐL", energia vámpíroktól, lehúzó erőktől  kell megszabadulnom. (Lehet köztük  van a szemforgató egyed is?!.)

Amúgy meg semmi ilyesmiről szó sincs, mint  minimalizmus, egyszerűen csak megcsináltam azt a nagy lomtalanítást, nagyjából a számomra fontosabb helyeken, amit már régóta halogattam.
És a legjobb a dologban, hogy március 29-én lomtalanítás lesz a városban, így aztán a kézzel fogható lomoktól, szemétté minősített dologtól kb. fél órai munkával megszabadulhatok.

Tegnap voltam szemüveget csináltatni, gondoltam 50 ezer forint elég lesz ezen úri huncutságra. Tévedtem.... na jó csak 500 Ft-tal léptem túl az anyagi keretem, de ez is így sikerült elérnem, hogy egy akció keretén belül lelehet adni egy szemüveget, amit beszámítanak az új árába.

Szombaton lesz egy hete, hogy elkezdtem figyelni a kajálásomra , egyenlőre még kalória deficit nélkül. Próbálom kordába tartani a napi 16 órán át tartó maratoni evéseim, próbálok visszaszokni arra, hogy nem a kaja a legjobb barátom, vigaszom. Több, kevesebb sikerrel, de haladok.
Most már vannak úgy mond üres órák, amikor nem eszem és tudatosan figyelek arra, hogy 3 fő étkezésem mennyisége is kb. 30% kevesebb legyen, mint amekkora adagokat ettem az utóbbi időben. A folyadék bevitelemre  is nagyon tudatosan oda figyelek, mert bizony sokszor a napi 2 tejeskávén kívül más folyadékot nem is fogyasztottam.

És a legfontosabb most, hogy kezdek megint egyensúlyba kerülni magammal. Úgy érzem, ez mindennek az alapja, enélkül nem fog semmi sem sikerülni.

2019. március 19., kedd

2019-03-18


6 hónap után ma volt először ÁLLÁSINTERJÚN!
A hirdetés alapján általános adminisztrátort kerestek bér és munkaügyi feladatok ellátására.
A hirdetésben még oda is írták, hogy nem szükséges bér és munkaügyi szakképesítés.
Gondoltam, oké nekem megvannak ezek, talán nem lesz gond, nem ártanak, a cél érdekében.
Megérkeztem, kedves kellemes környezet, az interjúztatok is kedvesek voltak.
Aztán jött a meglepetés, mert bizony kőkeményen bérszámfejtőt keresnek, aki a munkaügyet is intézi, egyedül elviszi a munkát.
Szakmai kihívásnak baromi jól hangzik, tapasztalat szerzésnek meg még jobban.
Most megy a tipródás, a héten visszaszólnak ..elvileg ....




2019. március 16., szombat

Konyha: Százszor visszajátszott



Vállad a párnám, sokáig várt rám
Már sehova se rohanok
A tegnap, az álmom, a csengőhang
Mind mozaikdarabok


A holnap doboz bonbon
Kibontom, ha eljön az ideje
Ezüstpapírban édes jövő
Csodajó lenne, de én


Ottragadtam egy százszor visszajátszott pillanatban
Ami százegyedszer is szép, százegyedszer is szép
Ottragadtam, hiába hívhat bárki, én megmondtam
Maradok százegyedszer is még, százegyedszer is
Akarom veled ezt még


Vállad a párnám, sokáig várt rám
Már sehova se rohanok
A tegnap, az álmom, a csengőhang
Mind mozaikdarabok


A holnap hajó
Utazni jó, ha eljön az ideje
Ezüsthullámok várnak
Horgonyt szedni kellene, de én


Ottragadtam egy százszor visszajátszott pillanatban
Ami százegyedszer is szép, százegyedszer is szép
Ottragadtam, hiába hívhat bárki, én megmondtam
Maradok százegyedszer is még, százegyedszer is
Akarom veled ezt még



2019-03-16

Túl a nemzeti ünnepen.
Mivel ünnep nap volt, esett az eső, ami egyet jelent azzal, hogy nincs kert, nincs séta.
Tudom, nincs rossz idő, csak szar ruha választás.
Hát nem tudom ki találta ezt ki, de az tuti nem az én barátom.
Este két nagyszerű magyar filmet is megnéztünk Zével kettecskén, gyerekek a szélrózsa minden irányába, ami egyfelől jó is, meg nem is. Képtelenség előre tervezni a Mama hotel szolgáltatásait és a személyzet munka beosztását, egyszer csak  ennek is vége lesz majd, úgy mint a Barátok-közt-nek.

Mára nem terveztem semmi extra dolgot, mindössze vásárolni kell elmennünk és mosni vagy annyit.
Délután meg kellene próbálkoznom  egy kis tornával, nem sokkal, de valahol el kellene  kezdenem megint a dolgot, mert jelenleg egy puding vagyok, abból is a "büdös, csomós, füstölt pudling "- ahogy Pumukli mondaná.

2019. március 14., csütörtök

2019-03-14

Kedden nem igazán alakult jól a délutánom, estém, köszönhetően a két álláspályázat elutasításomnak. Az egyik nemleges válasz, valahogy annyira nem viselt meg, mint a másik,  mert azt az állást nem is igazán akarta a lelkem, mert már kb. harmadszor lett meghirdetve az elmúlt félévben.
Ez azért felvetett bennem néhány kérdést, hogy vajon mi lehet ott a baj, ha nem találják a megfelelő embert.
A másik hellyel kapcsolatban , amit megpályáztam, azért kicsit szarul esett, hogy még be se hívtak. Mindegy lapoztam.
Amennyit várok az új munkahelyemre, minimum nagyon jónak kell lennie, de inkább az "überqvajómunkahely" címre kell hajaznia. Csak már látnám!!

Szerda reggel felébredtem körülbelül a halálomon voltam, annyira fájt a fejem, hasam, na meg az élet, meg úgy minden, pláne miután összefutottam a tükörképemmel az előszobában.
Aztán a délelőtt folyamán kettő embernek is eszébe jutottam , akikkel "szakmaiztam", eszmét cseréltem és felvidítottak egy kicsit.
Este leültem, kiszámoltam a kalória szükségeltem, meg mindenféle velejárót és eldöntöttem, hogy az elkövetkező minimum félévem beáldozom a testemnek, lelkemnek, agyamnak.

1.
Leadom azokat a kilókat, ami rohadtul zavar újabban (szám szerint 16kg), így is marad még kb 10-15kg ,ami hivatalosan túlsúly, de mivel nem törekeszem  modell vagy bombaformájú nő lenni, megelégszem, ha elérem újra a 80 kg alatti súlyom.

2.
Kijegyzeteltem azokat a szakmai és önfejlesztő könyveket, amiket lassan már 2 éve halogatok és neki esem az olvasásnak, addig is legalább tanulok, használom a fejem, agyam.

3.
És bár a hátam közepére nem kívánom, de újra neki állok az angol tanulásnak.És igen is meglesz a nyelvvizsgám 2020.szeptemberére!!!!!
Első körben a napi rutin minimum 20-25 perces tanulást kell megszoknom, beiktatnom az életembe.
A célom most : napi 20 perc angolozás és heti 15 új szó megtanulása  használatba vétele.

Azért írtam le mindezt, mert bizonyított tény, hogy ha leírjuk a céljainkat, akkor azokat sokkal nagyobb arányban el is érjük, mint ha csak úgy magunkban megfogalmazzuk.

2019. március 12., kedd

2019-03-12

Hogy  is mondjam , hogy finom és nőies maradjak.
Szóval ma reggel jól felb@m magam és neki álltam a rendrakásnak.
Mennie kellett a " régen kinőtt" ruháimnak, a lassan már 3 éve fel nem vett cuccomnak.
Hát ennyi lett a végén, akiktől érzékeny búcsút vettem.Ja nem, lazán kib@m őket, nahhh. 
Vajon miért őriztem 38-as nadrágot, amikor most 44-46-t hordok? Majd belefogyok  az elkövetkező 5-6 évben , úgy mint eddig ...... 

 A végén ennyi maradt ,plusz ami a szennyes kosárban van még. Na innen szép nyerni ! 


2019. március 11., hétfő

2019-03-11

Tegnap reggel mint valami totemoszlopot beállítottam a mérleget a szoba közepére és ráálltam egy szál bugyi-melltartó kombinációban.
Leírhatatlan érzés kerített a hatalmába. Leírhatatlanul szarul éreztem magam, akkor és ott.
Már lassan megint ott tartok, ahonnan nagyon nehezen kiszabadultam.
Ismét hatalmába kerített a mértéktelen zabálás. Igen zabálás !!!

Fogalmam sincs, miért csinálom, amikor valahol a tudatalattim mindig szól, hogy nem jó ez így, de valahogy csak mindig oda jutok, hogy zabálok.Tömöm magamba az édességet, sósat, ropogósat és mindenféleséget.Töménytelen mennyiségben és persze mikor kész,degeszre ettem magam, na akkor megállapítom, hogy nem  kellett volna. Az oké, hogy most perpillanat a zabáláson kívül semmiben sem vagyok huuu de sikeres, de akkor sem kellene ezt csinálnom.
Mégis csinálom!!

Szinte semmit sem aludtam az éjjel, kb. a fejembe is olyan szélvihar volt, mint ami ,most elért minket. Rendezgettem a gondolataim és valahogy reggelre elértem egy olyan szintre, amivel érdemes kezdeni valamit, mert végre normális gondolatok a mostról, a jövőről , magamról.

Szóval most a legfontosabb, hogy ne a múltban keresem a miértekre a választ. A múlt, az elmúlt és nem lehet újra csinálni az akkori hibákat kijavítani. Arról nem beszélve, hogy utólag jön csak rá az ember, hogy hibákat követ el, és nem akkor és ott.

Mára és holnapra a fő feladatom a rendrakás a ruhásszekrényemben és magamban!
Nem kevés meló vár rám, és  nem a ruhásszekrényben való rendrakástól félek !!



2019. március 9., szombat

2019-03-09

Csákányos pusztán sétáltunk ma volt kolléganőmmel. 8,1 km összejött úgy, hogy észre sem vettük. Jó volt a még  téli álmából ébredező erdőben madárcsicsergés mellett sétálni egyet.








2019. március 8., péntek

2019-03-08

Van már munkahelyed? Mit tudsz otthon csinálni egész nap? Nem lenne jobb, ha bárhova is, de elmennél dolgozni,  bármit is ?

ÁÁÁÁÁÁhhhhhhh!!!!! Komolyan miért, miért??? Más témával nem lehet hozzám fordulni?
Mondjuk egy jó könyv ajánlásért, egy receptért vagy , hogy menjünk sétálni a  környező erdőkbe.
Egy besavanyodott, kizárólag  a munkahely témára ráfókuszált elkeseredett nő benyomását keltem?Esetleg valakitől kölcsön kértem kenyérre,nyugtatóra?

-Közöd, ha nem segítő szándék vezérel?- kérdezhetném, mert az esetek 99%-ban nem a segítőszándék vezérli a kérdezőt, kicsit már unalmas, hogy napi szinten a fenti 3 kérdés közül legalább kettő előkerül ismerőseimtől. Nem vagyok bunkó, így inkább nem is teszem fel a kérdést.
-Köszi, amúgy jól vagyok! -szoktam válaszolni és elzárom magamban a dolgokat, mert nem vagyok köteles beszámolni a napi programomról, rutinomról.Szerintem.
Mi van akkor, ha itthon ülök és számolgatom ama szőrszálaimat, azon a bizonyos helyen? Magánügy, segítség nem kell hozzá.

Zoltánommal megbeszéltük, hogy "bárhová" nem fogok elmenni dolgozni egyenlőre még, mert vannak arra ambícióim, hogy ne "bármiért" kapjam a fizetésem, hanem azért , amit szívvel lélekkel szeretnék csinálni és amit élvezek is.Legalábbis eddig a  munkahelyeim olyanok voltak, és megengedtem magamnak azt a "luxust" is , hogy csak addig maradtam, amíg nem jött el az a pont, hogy azt mondjam: El innen "bárhová", csak ne keljen itt maradnom! És általában rövid időn belül megtaláltam az új helyet, ahol  nem "bármit" kellett dolgozni.
Hát most nagyon nem jön könnyen a dolog, de tuti meglesz a jutalmam érte, hogy kitartok.

Gyerekek, szép az élet! Pláne most, hogy lassan vége a sok szürkeségnek , hidegnek.


Nőnap van, jupijééé :)

Nőnap! De jó ! Azóta rajongok az ilyen ünnepekért, amióta Lara lányunk virágkötő és egy kis bájos virágboltban dolgozik  és a lenti képeken szereplő csodákat alkotja.








Hosszú út vezetett odáig , amíg megtalálta, hogy mit is szeretne csinálni és talán  a legfontosabb, hogy saját stílusban, nem egy ráerőltetett stílusban. 


2019. március 6., szerda

2019-03-06

Komolyan az eszem megáll!

Már nem tudom hányadik ismerősöm ajánl fantasztikus lehetőségként beharangozva állást.
Aztán kb. a 15 másodpercben kiderül, hogy Amway és hasonló termékeket kell értékesíteni, hálózatot építeni.
Most komolyan gondolják, ezek az ismerőseim, hogy én ilyennel fogok foglalkozni?
Soha, de soha nem voltam híve az ilyenek, magát a termékeket ,meg nem preferálom.

Van  ismerősöm, aki  megérti, ha azt mondom, hogy köszi, de nem, ez nem az én világom és elköszönünk és megy minden tovább a maga útján.
Aki meg nem érti meg, hogy miért nem akarok részt venni ebben az egészben, arra már csak úgy tudok gondolni, hogy "Lehethogyvoltismerősöm".

És most jön a másik kedvencem, a "coach-olás". Olyan emberek találnak meg, hogy  már pusztán a megjelenésüktől égnek áll a hajam, nem hogy a mondandójuktól.
Ezen egyedek, kifejtik nekem, hogy segítségükkel, garantált, hogy olyan szinten önfejlődőm, hogy nem is alkalmazott leszek, hanem egyenesen Vezíííírigazgató!
Persze ez némi anyagi áldozattal jár részemről......
Kedvesen elutasítom, mert itt le is tette elém a bizonyítványát és nem az anyagiak miatt.

Lehet én gondolom rosszul, de nem az a lényege a coaching -nek, hogy segít megkeresni az utat, hogy túl jussak az esetleges elakadásokon, bukkanókon?
Neki, mint segítő, támogató, ha én azt mondom, hogy egy vállalatnál szeretnék dolgozni, mint adminisztratív beosztott, kb semmi vezetői ambícióval, akkor nem az a fontos, hogy belőlem igazgatót akarjon nevelni, jó sok konzultációval.

Én úgy tudom, hogy a  coach-nak az a dolga, hogy az általam elérni kívánt célhoz vezető utat segítsen megtalálni, kiaknázni a bennem lévő legjobbat és azokat az értékeket, amelyek  megvannak bennem,- de nem oly erősek, hogy maximálisan a  hasznukat vegyem- megerősíteni, felszínre hozni.
Rámutasson az esetleges téves ténykedésemre, azzal kapcsolatban, ahogy a helyem kerestem, nem csak a munkavilágában, hanem ezzel szoros összefüggésben az életemben.

Ti hogy gondoljátok?


2019. március 2., szombat

2019-03-02

Hány ember olvashatja  a blogomat?- merült fel a kérdés bennem.
2-3? 10-20?

Mert hát nem igazán kézimunka blog az utóbbi időben , pedig annak indult ....
Nyilvánosság elé vigyem a gondoltaim, vagy ne ??

Hmmmm.!?

2019. február 28., csütörtök

2019-02-28

Kb 3-4 napja folyamatosan fáj a fejem. Hol jobban, hol kevésbé.
Lehet ez valami nem jó előjele, de remélem, hogy csak a  hülye  változó frontok miatt van az egész.
Remélem, hogy nem megint a stressz kezd úrrá lenni rajtam.

Min is stresszelek?
1. Nincs még mindig állásom!
2. Anyósom!
És itt bővebben a 2. pontot fogom kifejteni, mert hát az első szinte már említésre sem méltó, lassan mondhatni bagatell probléma.

  Zoltánom egyke és késői gyerek és bizony már ő is elmúlt 20 éves, nem is olyan régen.
Így nem meglepő, ha leírom, hogy Anyósom 91 éves múlt tavaly decemberben.
Már ez a 3. év, amikor úgy csináljuk végig a telet, hogy "Nusi mama" köntösben , hálóingben és a nap jelentős részét ágyban fekve tölti. Idén az odáig fajult, hogy evésen, tisztálkodáson  és a kedvenc sorozatának megnézésén kívül minden időt az ágyban tölt alvással, szunyókálással.
Ráadásul ebben az évben valahogy annyira elkapta a Megakarok halni!- érzés, hogy Zoltánnal rettegtünk napokig, hogy mire megyünk be a szobájába.

Mondjuk én nagyon ki voltam akadva az Anya-Fia páros 3 héten át tartó műsorán.
Anyós nem engedte a fiának, hogy orvost hívjon hozzá, mert akkor tuti kórházba fog kerülni és onnan már nem jön ki élve, szólt a jóslat , mind kettőjüktől. Fiú gyermek engedelmes lévén , persze nem is hívott orvost, csak rettegett , hogy ebből ne legyen baj . Isteni volt látni ezt a "vígjátékot".
Nusi mama napokig alig evett, ivott , szinte meg sem mozdult. Természetesen mind ezt akkor, amikor az egész családon végig ment egy jó kis vírus, engem leszámítva mindenki betegen feküdt.
Zoltán szövődményként 2 hetet lázasan még itthon töltött.

Túl vagyunk a nehezén, talán a sok szürkeség elmúlása vagy azon kijelentésem, hogy ez a meghalási dolog, nem kívánság listás dolog, Anyósom kicsit jobb napokat él meg.
DE! Engem totál kikészít látni Anyósom csendes leépülését, az élet elszállását.
Nem tudom, hogy lehet ezt hetekig, hónapokig kibírni.Nekem nagyon nehezen megy.
Sőt , egyre kevésbé megy....
Érzem, hogy sokat kivesz belőlem , nem lesz könnyebb egyik nap sem. Alig várom, hogy a kertben és az udvarban lehessen, minél több időt tölteni, beszívni a friss levegőt, élvezni a természet újjászületését.Az a legszomorúbb, hogy Anyósomat, már ez sem hozza lázba.

És ott motoszkál bennem, hogy mi lesz, ha Anyósom állapota tovább romlik és mondjuk teljesen ágyhoz kötött lesz.
Vajon nekem kell, majd  ápolni, mert én itthon vagyok, nem dolgozom? Köteles vagyok én ebben részt venni ? Hálátlan az ember , ha nem vállalja el az ápolással járó mindenféle megterhelést?

Jár az agyam rendesen .......


2019. február 23., szombat

2019-02-23



Gondoltam csinálom magamnak egy "Vision Board " táblát.
Szedtem el az idézeteket, motivációs dolgokat a netről.
Két dolgot tartottam a legfontosabbnak az idei évre:

1. Munkahelyet találni.

2. Megduplázni az idei bevételeimet!!! -írtam. Na és itt el is akadtam. Mert hát ebben az évben a jelenlegi bevételem 0 Ft, ezt megduplázva 0 Ft bevétel, vagy 00=WC= szarügy.

De szép az élet!

2019. február 21., csütörtök

2019-02-21

Mai mantrám ...
3 álláspályázat a héten leadva
Szőke Tibor: Egy kis reménymantra
Ha nem vagy jól, majd leszel.
Ha nem jön össze, majd össze fog.
Ha most nem sikerül, majd sikerülni fog. 
Ha gyengének érzed magad, majd megerősödsz.
Ha elestél, majd lábra állsz.
Ha beteg vagy, majd meggyógyulsz.
Ha nehéz, majd könnyű lesz.
Ha kicsinek érzed magad, majd nagy leszel.
Ha nem elég, majd elég lesz.
Ha fáj, majd kisírod.
Ha haragszol, majd megbocsájtasz.
Ha hinni akarsz, hinni fogsz.
Ha teszel érted, sosem lesz véged,
mert amid elromlott, majd megjavul.
Mert nincs olyan ember, aki ha küzd, elavul.

És persze még mindig itt tartok :



De el kell már jönnie az én időmnek is......




2019. február 17., vasárnap

2019-02-17

Ritkán szoktam egy könyvet így jellemezni, de ez :HŰŰŰ BA+ !!!!
Élmény a javából.Beteges egy könyv. Szerintem...
És akkor itt jön a kérdés, hogy ki a betegebb elme , aki megírta vagy az olvasó??




2019. február 6., szerda

2019-02-06

25.
Álláspályázatom küldtem el és még csak be sem hívtak sehova......
Komolyan degradáló és szomorú egy helyzet ez ....
És egyre inkább megy el a kedvem  mindentől.....

Vajon mit csinálok rosszul ?
Az biztos, hogy a nyelvismeret hiánya nagyban befolyásolja a munkakeresésem, teszek is ellene, de sajnos nem megy olyan ütemben, ahogy azt sokan elképzelik.
Iszonyat sokat szenvedek , nincs siker élményem  és egyre inkább fogy a motivációm.....


2019. február 5., kedd

2019-02-05

Kész, nálam hivatalosan is elkezdődött a tavasz eljövetele. Igaz csak lassan, de azért jön a várva várt évszak. A medvék is jelezték. Mondjuk a súlyom alapján akár én is lehetnék medve....

A  kertemben készült fotó elmondja miért is mondom, hogy számomra döcögve , de beindult a tavasz eljövetele. És ha jól láttam az ősszel ültetett krókuszaim is kezdenek előbújni, jegyzem meg halkan.



2019. február 1., péntek

2019-02-01

Mivel nem nagyon van energiám kimozdulni a lakásból kellett valami, ami leköt és valami újdonság erejével villanyoz fel. Így aztán tényleg jól jött a varrógép üzemképes állapotba hozatala.Volt néhány olyan befejezetlen munkám és "kötelezettségem", amit régóta halogattam.Arról nem beszélve, hogy  csak itt tornyosultak a felhalmozott készletek , mind anyagok , mind egyéb kiegészítők terén. Így hát  fogtam magam és eldöntöttem,hogy na ennek egyszer és mindenkorra végett vetek.
Első körben kiselejteztem azokat a dolgokat, amikhez legalább 5-7 éve nem nyúltam (-1 nagy papír táska cucc)
Második körben jöttek a 3-5 éves cuccok, és a sok 10-20 cm-es anyag csíkok, fecnik  (-2 nagy táska)
Így is  maradt bőven varrni való anyagom, félkész cuccom.
És belevágtam a nagy munkába.
Ha annyit írok, hogy 2 napja napi több órában dolgozom az ügyön, akkor azért van elképzelés, hogy micsoda készletekkel rendelkezem. És még nincs vége , legalább 2 napot igénybe fog venni a befejezés.



Minden kész munkát egy nagy kosárba tettem, rendszer nélkül, és csak gyorsan lőttem egy képet , sejtelmeset, de látványosan kaotikusat .
Ha végeztem mindegyikről lövök egy igazán jó képet, hogy az utókor lássa majd , hogy milyen ügyes is voltam. 

2019. január 30., szerda

2019-01-30

Úgy tűnik, megint kinyírtam egy varrógépet. Eltört a programtárcsája, több mint 10 éves a gép már alkatrészeket sem biztosítanak hozzá sajnos. Szerencsétlen varrógépemet addig  baszogattam  kínoztam, amíg végre egyenes normál méretű öltésekre nem tudtam átállítani , hogy legalább valamit is tudjak varrni vele. És sikerült:) Így aztán neki láttam, hogy felszámoljam a  félkész dolgokat, felhasználjak kb. 5 méternyi mindenféle anyagot. Készült ez-az délután, de a két fotón is látszik, hogy nem tudtam igazán jó képeket készíteni este már. Nem is erőltettem a dolgot. 




Hétvégén akarok majd fotózni normális fényviszonyok között és remélhetőleg rengeteget. 
Aztán már csak az a kérdés , hogy kinek fog kelleni a sok "kézműves szarságom" , ahogy kedvesnek nem nevezhető ismerősöm hívta a munkáim.