2018. március 29., csütörtök

Éppen 4 hete

és még ma is képes vagyok úgy sírni, mint az első napom amikor is elaludt Brúnó. 
Egyszerűen amikor a Kutyacsajok ugatnak még mindig várom, hogy hallani fogom a Szőrősfiam, igazán mély és megfontolt ugatását. De csak a fejembe hallom.........




Tudom az idő mindent meggyógyít..... Majd egyszer azt a sebet is meggyógyítja, ami a szívemen keletkezett Brúnó elvesztése miatt ..... Majd ....idővel...valamikor... nem ragozom tovább...

2018. március 27., kedd

Húsvét.....

lesz pár napon belül, én nem is tudom , hogy lett hirtelen március vége és mindjárt április kezdődik.
A nagy kérdés , hol voltam én eddig , hogy nem vettem észre, hogy lassan eltelik az első negyedév?
Ez hónap talán azért is tűnt el az "időérzékelő műszeremről"mert új dolgok értek.
És hát jó szokásomhoz híven nem is aprózom el, hanem rögtön durr bele, új munkahely és rögtön heti 1,5 x annyi angol tanfolyamon tartózkodás, mint rendesen. Oké ezzel a márciusi "téli álom" magyarázat meg van, na de hol van a februári és a januári alvásra a magyarázat?
Másnál is van ilyen "időkiesés"??

Na ennek utána kell járjak! :)


2018. március 18., vasárnap

1% adó

Szeressétek az állatokat , pláne a kutyákat. Egyetlen kutyának sem lenne szabad család nélkül felnőni, élni.
És ha abban a helyzetben vagytok, hogy még nem ajánlottátok fel senkinek az 1%-ot az adótokból itt a tippem.





Mi már csak tudjuk milyen a zállatmentés. Bruncit a halál elől mentettük meg, Lilit a kis fekete kutyánkat az utcán kanalaztuk össze és hát a kis kötsög macskánkról már ne is beszéljünk, aki hontalanként került hozzánk.
Támogassátok ha van módotok az állatmentő szervezeteket , ne hagyjátok az 1% elveszni. Csak számoljatok utána, hogy ha mindenki aki adózik és  1000Ft-ot tud felajánlani az milyen hatalmas összeg is tud lenni. Segítsetek!
 

a kép forrása: internet

Kimerészkedtünk


egy órányi séta erejéig a környező utcákba .Hála nem esett akkora hó, hogy akadályt jelentene, hidegnek egy kicsit hideg van, de ennyi kell is ha már hó van.....
Jól esett a séta , kellett már nagyon :)

2018. március 17., szombat

4 nap szoba fogság ?

Kb. ez lehetne az alcíme a hosszú hétvégémnek.
Esik eső hol nagyon , hol kevésbé.
Mondjuk tegnap nem bántam, hogy esik,mert időm se lett volna kimenni a levegőre.Reggeltől pakolásztam, takarítottam és főztem, hiszen Tamaránk 25 szülinapját ünnepeltük egy családi ebéddel. Volt ilyen  finomság, csak én csirkeciciből készítettem és  az ünnepelt kérésére gyümölcstortát sütöttem.
Ma folytattam a tegnapi rendrakó programot , kiszanáltam egy pár pulcsimat, amit már tavaly sem vettem fel és végre nem is tudom mennyi idő után  semmi vasalni valóm nincs , mindent kivasaltam, mint egy jó házi asszony.
Azért bízom benne, hogy a holnapra beígért ítélet idő elmarad és legalább egy kicsit kiszabadulok a szobafogságból egy séta erejéig legalább eső mentes lesz a napunk.
Persze most lehet mondani, hogy nincs olyan idő , amikor az ember nem mehet a levegőre.
Valóban, de valahogy nagyon nem kívánkozom megázni és a pocsolyákat kerülgetni....
Szívesebben sétálok száraz időben és inkább gyalogolok a leesett hóban, mint esőben.
Kényes lennék tán ?


2018. március 15., csütörtök

Hosszú hétvége ....

Soha többet nem csinálok ilyent, hogy mindent halogatok arra való tekintettel, hogy majd a hosszú hétvégén mindent megcsinálok....
Egész nap csak rohangálok és csinálom , amit halogattam....
Illetve csinálnám, ha nem lennék rozzant ...
Ott kezdődik az egész, hogy szegény Brunci temetése óta fáj a derekam , kb 10 cm-es sávban, hol jobban, hol kevésbé.
Délután sétálni voltunk, mire haza értünk a mosógép elvégezte a munkáját, gondoltam na akkor gyorsan kiteregetek. Dorián segített, felaggatta a vállfára teregetett pólókat, gondoltam az utolsó kettőt már én is feltudom tenni, felálltam egy székre, és amikor leléptem, a derekam akkorát kattant, hogy az csak na ...azt hittem ott helyben összeesem a fájdalomtól...kb 2 percig némán sírtam, aztán bevánszorogtam a szobába ...Se ülni, se állni, se lefeküdni nem tudtam ....
Zoli kente be a derekam , kb fél órát kínlódtam, mire jobban lettem....
És mivel sok elmaradásom van folytattam a takarítást, rendrakást ,nyögve, kínlódva....
Feladtam az a gondolatot , hogy ma este még ki is vasalok.....
Bejöttem a szobámba , hogy akkor angolozok, ha már nem vasalok...
Hát úgy tűnik azt sem fogok , mert képtelen vagyok előre hajolni, sokat ülni....
Ma fekvés lesz....a  padlón....hátha ......


2018. március 8., csütörtök

Tényleg egy szavam se lehet

a  kollégafiúktól kaptam , ha már nemzetközi nőci nap van :) 


 jól érzem magam a melóba, kedvesek, aranyosak a fiúk, a munka egészen jó. Kezdem megérteni azt is , hogy mi micsoda :) "komoly műszaki ismeretekre" teszek szert szerintem redőny, szúnyogháló és társaival kapcsolatban. 
És most hogy már süt a nap , kifejezetten kezdem jobban érzeni magam.


2018. március 5., hétfő

Első munkanap


Elkezdődtek a dolgos munkanapok nekem is.
Egy kisebb redőnyöket gyártó Kft-nél helyezkedtem el, mint adminisztrációs munkatárs. Számlákat és fuvarleveleket kell kiállítanom, követelés kezelés  és a komoly 8 fős létszám munkaügyeit kell majd intéznem, rendezni a könyvelő felé a papírokat.Nem egy nagy munka, de most ennyi éppen elég nekem.
Bele vagyok fáradva már a télbe, a sok nehéz helyzetbe, amit az élet most elém sodort....
Talán majd végre kezdek kilábalni , talán már végre jól is  leszek, mert most perpillanat igen cudarul érzem magam a testemben, a lelkemben és mindenhogyan, elszállít a rózsaszín köd, a mindig happy vagyok fíling.
Egyenlőre marad az olvasás , a jókat evés és újabban a nagy alvások :)


2018. március 3., szombat

Brúnó(2006.10.13-2018.03.01.)


Egy percet ha láttam anno 2006. októberében kb. 2 napos korában  és abban az egy percben beleszerettem,a fehér tappancsába és a fején végigfutó fehér csíkba.
Nem ,nem kell kutya nekünk!- mondta akkor Zoli.Két nap múlva felhívott telefonon a munkahelyemen ,na melyik tetszett Neked annyira? 8 hét múlva december 6.-án hozzánk került.
És akkor még nem tudtuk ,hogy nem kutya érkezett hozzánk,hanem a Szőrösgyerekünk,Brúnó. 
Aki imádattal tudott nézni Zolira,aki tudta milyen szemekkel és arccal kell rám néznie,ha valami finomságra pályázott,mikor kihez , hogyan kell fordulnia,hogy felvidítsa. Soha semmilyen kárt nem okozott, igyekezett mindenben a kedvünkre lenni. Ha lehet olyant mondani, néha szerintem maga sem tudta, hogy kutya vagy gyerek ő valójában. Egyszerűen mindenki kedvence volta, ki csak találkozott vele. 
Zoltán és Brúnó egymásnak voltak teremtve,mind ketten tudták, ismerték egymás rezdüléseit, mozdulatait. Kialakítottak valami olyan bensőséges kapcsolatot, amiben mi a család többi tagja ugyanúgy  szerettünk volna részt venni, mint ők ketten, de csak asszisztálhattunk a kapcsolatukba. 
Brúnó ,soha nem csinált ügyet abból, hogy befogadja , elfogadja a jövevényt. aki  hozzánk került. Legyen szó kóbor macskáról, törpe nyúlnak hitt sima házi nyúlról, esetleg utcáról összekanalazott kóbor kutyáról.
Szerettük, ahogy csak lehet szeretni. 3 évvel ezelőtt amikor a lépét és az azon nőtt hatalmas daganatot eltávolították egy nagy műtéttel,felváltva feküdtünk mellett a padlón és virrasztottunk,vártuk, hogy hajnal legyen,mert ha felvirrad a nap és ő életben van,akkor már minden rendbe lesz. 
Győzött és megnyerte a csatát és elkezdődött a két hetes felépülési szakasza , amiben voltak mély pontok , de Ő becsülettel harcolt, viselte minden nehézségét a gyógyulás felé vezető útnak.
2018.február 24.-től egyre kevesebbet evett, ami nem igazán tetszett Zolinak, de még nem gondoltunk semmi rosszra, hiszen éppen új tápot kezdtünk bevezetni nála. Gondoltuk, ha nem hát nem, így gyorsan vettünk egy még újabb fajtát , de ez sem kellett neki. 
Irány az orvos, ahol az ultrahangos vizsgálat és a véreredménye alapján  közölték, hogy sajnos egy újabb tumort találtak nála. Menthetetlen......
2018.február 28.-a  éjjelén  virrasztottunk , simogattuk ,becézgettük,emlékeket idéztünk fel, puszilgattuk , hozzá bújtunk és csendben sírdogáltunk,míg ő békésen aludt, időnként elégedetten nyögött ....
Most nem úgy vártuk a hajnalt, a pirkadatot mert tudtuk,hogy fogy az időnk, amit együtt tölthetünk,mert tudtuk életünk legnehezebb döntésének következménye megfog történni, Brúnó elalszik örökre megkímélve őt a végső stádiumos májdaganattal járó szenvedésektől.
És felvirradt a nap.......


Drága Szőrösgyerekünk nyugodj békében ! Szeretlek!Szeretünk!