2017. szeptember 28., csütörtök

Elkészültem, kikészültem azon

hogy hova lett az én alkotó készségem? Időm? Kedvem? 
Ezt a kis H betűt lassan egy éve hímeztem és azóta nem voltam képes befejezni.Vajon mi lett velem? 






2017. szeptember 23., szombat

Terápia

Nincsenek mostanában jó napjaim, valahogy elfogyott a jó kedvem, türelmem, kitartásom, akaratom.
Nincs kedvem semmihez sem.Nem szeretek haza jönni mert nem olyan a lakásunk , ahogy én szeretném, de máshol sem szeretek lenni, mert minden hol jó, de legjobb otthon.
Igen iszonyt kettősség van mostanában bennem , ez nem jó, tudom, de egyszerűen ilyen napjaim vannak.
Oldandó a helyzetem, tegnap este terápiás jelleggel neki álltam lomtalanítani, rendezni a dolgainkat, dolgaimat. Első körben eltettem a nyári ruhatáram néhány még hordható darabját, amiről tudtam, hogy nem fogom már felvenni , mert idén sem vettem már fel egy zsákba tettem és hétfőn megy a gyűjtő konténerbe.
Összeszedtem a sok kis apró mütyürt a szekrényről, amit az évek alatt felhalmoztam és mindent egy dobozba tettem első lépésként , nem volt még szívem kidobni , egyenlőre a szekrény tetején várja a sorsát a dobozka.
És miközben pakoltam , rámoltam  a háttérben gondolkodó üzemmódba helyeztem az agyamat.
És valahogy, ahogy a dobozba kerültek a "csetreszek" úgy lettem egyre nyugodtabb.
Összegezve a tapasztalataimat, takarítás, lomtalanítás a legjobb nyugtató.
Mától nem "nyugoggyá  le, mert attól megnyugszó" van, hanem :
Takaríts, lomtalaníts , mert attól lenyugszik a lelked.


2017. szeptember 21., csütörtök

Az a helyzet, hogy ...


újra olvastam a Kisherceg című könyvet. Most felnőtt fejjel tetszett is. Sőt !
Van néhány részlet, ami szinte nem megy ki a fejemből.
Lehet fölnőtt lettem?


Amit látok, az csak a kéreg. Ami a legfontosabb, az láthatatlan.

Nem tudom (...), nem azért vannak-e kivilágítva a csillagok, hogy egy napon mindenki megtalálhassa a magáét.


Hát igen, szeretlek (...). Te persze még csak nem is sejtetted, de ebben én vagyok a hibás. Különben nem is fontos. Te azonban éppen olyan ostoba voltál, mint én. Próbálj meg boldog lenni.

A tetteiből kellett volna megítélnem, nem a szavaiból. Beburkolt az illatával, elborított a ragyogásával. (...) Szegényes kis csalafintaságai mögött meg kellett volna éreznem gyöngéd szeretetét. Minden virág csupa ellentmondás. De én még sokkal fiatalabb voltam, semhogy szeretni tudtam volna.


Ne ácsorogj itt ilyen ügyefogyottan. (...) Idegesítő... Elhatároztad, hogy elmégy. Hát menj.

Éjszaka majd fölnézel a csillagokra. Az enyém sokkal kisebb, semhogy megmutathatnám, hol van. De jobb is így. Számodra az én csillagom egy lesz valamerre a többi csillag közt. Így aztán minden csillagot szívesen nézel majd... Mind a barátod lesz.
Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik. Akik úton járnak, azoknak vezetőül szolgálnak a csillagok. Másoknak nem egyebek csöppnyi kis fényeknél. Ismét mások, a tudósok számára problémák. Az üzletemberem szemében aranyból voltak. A csillagok viszont mind-mind hallgatnak. De neked olyan csillagaid lesznek, amilyenek senki másnak. (...) Mert én ott lakom majd valamelyiken, és ott nevetek majd valamelyiken: ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevetne. Neked, egyedül neked, olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak! (...) S ha majd megvigasztalódtál (mert végül is mindig megvigasztalódik az ember), örülni fogsz neki, hogy megismerkedtél velem. Mindig is a barátom leszel.


2017. szeptember 19., kedd

A cvekedli


Kb egy hete a neten olvasgattam és  találtam egy sztorit , mely szerint Karády Katalin és barátnője egy alkalommal amikor  moziba mentek,  nem lévén akkor még nachos és pop-corn, egy adag káposztás cvekedlivel tértek be az objektumba. A film nézés majdnem abba maradt össznépileg, mikor a nézőteret betöltötte AZ ILLAT , a káposztás cvekedli illata.

Na én ezt az illatot akartam már egy hete érezni és nem csak az orromat szerettem volna kényeztetni, hanem a gyomrom is. Ma eljött az ideje a kényeztetésnek :)
Degeszre ettem magam és elképzeltem, ahogy a moziban ülök és falatozom a káposztás cvekedlimet egy piros zománcos lábosból  ✌😉😊



2017. szeptember 10., vasárnap

Egyik új kedvencem



Méreg a gyanú -
Az íze nem is undok eleinte,
De ha kissé megbolygatta már a vért,
Úgy lángol, mint a kénbányák.
                                           William Shakespeare