2018. szeptember 26., szerda

Csöppet sincs meleg

napközben sem, így aztán nem sokat vagyok kint pedig kellene ...mondjuk úgy semmit se, bár lenne dolgom még kint. Nem szeretek ilyen időjárásban kint tevékenykedni, mert ha ások hamar kimelegszem és ha megállok pár percre, akkor meg fázom. Így aztán borítékolva van a nátha. Arra meg nem igazán vágyom....
Vasárnap elültettem a szomszédtól kapott eperpalántákat, remélem megerednek a késői ültetés ellenére is, idén megdupláztam a palánták számát, így már talán jól is lakik a népes kis családom a tavaszi termésből. Szeretjük az epret ,hát még az igazi házi eperlekvárt.
A legnagyobb feladat még, amit meg kell csinálnom, az  kb. 5 négyzetméter sásliliom kiásása.
És mint tudjuk a liliom gyökérzete elég egy "gyökér". Nem csak úgy kikapkodom a hagymát, hanem muszáj vagyok mélyebben is leásni, hogy a kósza kis hagymák és gyökérszálak se maradjanak bent, mert akkor tavasszal újra kihajtanak a gyökér liliomok virágok.
Szóval lenne mit csinálni, de most én is olyan vagyok, mint egy liliom...nem hagymás, hanem gyökér..lusta gyökér :D

2018. szeptember 23., vasárnap

Hasznossá tettem magam...vagy még sem?

Mivel itthon vagyok és nem dolgozom, mert háztartás vezetése nem dolgozás nem is munka, gondoltam hasznossá teszem magam és behordom némi segítséggel  a 3 kalodányi fát ,amit a héten kaptunk meg.
Majdnem sikerült.
Mondom majdnem :)
A felénél sikerült elesnem, állóhelyzetből. Igen, álltam és úgy estem el. Eltekintethetnék a kék foltjaim képi dokumentálásától, de nem fogok :)

Ez mára már  "szép" lilás zöld




És még kb. 7-8 kisebb kék-zöld foltocska van a lábamon és a karomon. 
Azt azért megállapítottam, hogy még jó, hogy álltam és nem éppen talicska tolás közben estem el, mert akkor, amilyen béna vagyok ,még át is toltam volna magamon a fával teli talicskát. Akkor tuti nem úsztam volna meg ennyi folttal.Szóval örülök, hogy csak ennyi bajom esett, nincs a fejemen egy kerék nyom se, meg van összes fogam,és még nevetni is tudok a bénaságomon :) 
Szép az élet! 

2018. szeptember 11., kedd

Anyai szavak

Megyek állásinterjúra. Ezt mesélem nagy lelkesen Anyukámnak.
Szó, szót követ, majd Anyám záró szavai:
-Szorítok neked, csak viselkedj normálisan!

Köszi :) Szeretlek ! :) Innen nincs visszaút ! :)



2018. szeptember 6., csütörtök

Az Ügyfélkapu ....

a hibás abban, hogy ma 3 órát tartott az út míg haza értem.
Igen , a 25 perces séta utat sikerült 3 óra alatt megtennem.
Mert az úgy volt, hogy lassan 2 éve készülök megcsinálni az ügyfélkapus regisztrációt, hogy az adóbevallásom nem ne kelljen elvinni az adóhivatalba, hanem csak úgy hipp-hopp itthonról lazán betudjam nyújtani.
Na nagy halogató lévén , ma el is jutottam a Kormányablakhoz és úgy minden várakozással és ügyintézéssel együtt röpke 14 perc alatt végeztem is.
És indultam is haza... Csak aztán be kellett mennem a Rossmann-ba (40 perc nézelődés) és már indultam is haza , de közben találkoztam  ezzel, azzal , na meg amazzal is .....
Aztán végül is hazaértem 3 óra alatt....
Hiába naaahhhh......Az a fránya Ügyfélkapu .......

2018. szeptember 5., szerda

Új helyzetben.

Hétfő óta munkanélküli vagyok.....
Ez azért padlóra küldött, mivel azt hittem, hogy hipp-hopp fogok munkát találni, de nem így történt. Kb. 2 hete tudtam meg hivatalosan, hogy megfog szűnni a munkaköröm, mert nem úgy alakultak a dolgok a Kft.-ben, ahol dolgoztam, ahogy a Főnököm azt elképzelte, tervezte, megálmodta. Én már augusztus eleje óta nyitott szemmel jártam az álláshirdetéseket mutató portálokon. Az elmúlt 1 hónapban megpályáztam közel 5 nekem való munkát és nemhogy állásinterjúra nem hívtak be, de még visszajelzést sem kaptam, hogy:-Nem kellesz nekünk !
Mivel tavaly május-júniusban munkanélküli ellátásban részesültem, így idén már csak kb. 49 napi ellátást tudok igénybe venni.
Szóval itt a nagy feladat, munkát találni 49 nap alatt.Ráadásul jó munkát, ahol nem csak azt csinálhatom, amihez értek és szeretek is csinálni, de még szeretek is ott lenni, ha már a nap 1/3 részét munkával töltöm el 😊.

Úgyhogy ÁLLÁSKERESÉSRE fel!


                                                                A kép forrása :internet

2018. szeptember 2., vasárnap

Szeptember van

állapítottam meg ma reggel. Az elmúlt pár hónapban nem sok minden történt vele, de van ez így. Iszonyat utakat jártam meg önismeretben és lettem sokkal -sokkal elfogadóbb egyes emberekkel szemben, de önismereti fejlődésem tartom a legnagyobb hozadékának ez elmúlt 5 hónapnak. Olvastam ,tanultam, híztam, sétáltam  és hipp-hopp el is rohant az idő. Azt hiszem maximálisan teljesítve van a havi egy könyv kihívásom 😊😊😊









Augusztus elején a lányok is elköltöztek, mind ketten párra leltek és most boldogan élnek. Dorián, megnyugtatott minket, hogy ne izguljunk, Ő itt  marad nekünk  40 éves koráig ( Minő megnyugvás és öröm ) 



Az arcom hála helyre jött, igaz kellett neki majd 3 hónap, de kitartottam , megtettem mindent, amit csak lehetett és kellett. Sokkal jobban vagyok ettől, már nem érzem úgy, hogy nem mehetek emberek közé, mert mindenki engem néz , hogy milyen szörnyen nézek ki.
A blogom újra írni fogom, mert annyira jó volt visszaolvasni , hogy mennyi minden történt velünk az elmúlt jó pár évben, amióta blogolok.
Lehet a még meg sem született  unokáim, majd egyszer csak valahogy rá akadnak a blogomra a nagy virtuális archívumban és rájönnek, hogy milyen is volt az Ő nagymamájuk élete még a múltban.