2018. szeptember 11., kedd

Anyai szavak

Megyek állásinterjúra. Ezt mesélem nagy lelkesen Anyukámnak.
Szó, szót követ, majd Anyám záró szavai:
-Szorítok neked, csak viselkedj normálisan!

Köszi :) Szeretlek ! :) Innen nincs visszaút ! :)



2018. szeptember 6., csütörtök

Az Ügyfélkapu ....

a hibás abban, hogy ma 3 órát tartott az út míg haza értem.
Igen , a 25 perces séta utat sikerült 3 óra alatt megtennem.
Mert az úgy volt, hogy lassan 2 éve készülök megcsinálni az ügyfélkapus regisztrációt, hogy az adóbevallásom nem ne kelljen elvinni az adóhivatalba, hanem csak úgy hipp-hopp itthonról lazán betudjam nyújtani.
Na nagy halogató lévén , ma el is jutottam a Kormányablakhoz és úgy minden várakozással és ügyintézéssel együtt röpke 14 perc alatt végeztem is.
És indultam is haza... Csak aztán be kellett mennem a Rossmann-ba (40 perc nézelődés) és már indultam is haza , de közben találkoztam  ezzel, azzal , na meg amazzal is .....
Aztán végül is hazaértem 3 óra alatt....
Hiába naaahhhh......Az a fránya Ügyfélkapu .......

2018. szeptember 5., szerda

Új helyzetben.

Hétfő óta munkanélküli vagyok.....
Ez azért padlóra küldött, mivel azt hittem, hogy hipp-hopp fogok munkát találni, de nem így történt. Kb. 2 hete tudtam meg hivatalosan, hogy megfog szűnni a munkaköröm, mert nem úgy alakultak a dolgok a Kft.-ben, ahol dolgoztam, ahogy a Főnököm azt elképzelte, tervezte, megálmodta. Én már augusztus eleje óta nyitott szemmel jártam az álláshirdetéseket mutató portálokon. Az elmúlt 1 hónapban megpályáztam közel 5 nekem való munkát és nemhogy állásinterjúra nem hívtak be, de még visszajelzést sem kaptam, hogy:-Nem kellesz nekünk !
Mivel tavaly május-júniusban munkanélküli ellátásban részesültem, így idén már csak kb. 49 napi ellátást tudok igénybe venni.
Szóval itt a nagy feladat, munkát találni 49 nap alatt.Ráadásul jó munkát, ahol nem csak azt csinálhatom, amihez értek és szeretek is csinálni, de még szeretek is ott lenni, ha már a nap 1/3 részét munkával töltöm el 😊.

Úgyhogy ÁLLÁSKERESÉSRE fel!


                                                                A kép forrása :internet

2018. szeptember 2., vasárnap

Szeptember van

állapítottam meg ma reggel. Az elmúlt pár hónapban nem sok minden történt vele, de van ez így. Iszonyat utakat jártam meg önismeretben és lettem sokkal -sokkal elfogadóbb egyes emberekkel szemben, de önismereti fejlődésem tartom a legnagyobb hozadékának ez elmúlt 5 hónapnak. Olvastam ,tanultam, híztam, sétáltam  és hipp-hopp el is rohant az idő. Azt hiszem maximálisan teljesítve van a havi egy könyv kihívásom 😊😊😊









Augusztus elején a lányok is elköltöztek, mind ketten párra leltek és most boldogan élnek. Dorián, megnyugtatott minket, hogy ne izguljunk, Ő itt  marad nekünk  40 éves koráig ( Minő megnyugvás és öröm ) 



Az arcom hála helyre jött, igaz kellett neki majd 3 hónap, de kitartottam , megtettem mindent, amit csak lehetett és kellett. Sokkal jobban vagyok ettől, már nem érzem úgy, hogy nem mehetek emberek közé, mert mindenki engem néz , hogy milyen szörnyen nézek ki.
A blogom újra írni fogom, mert annyira jó volt visszaolvasni , hogy mennyi minden történt velünk az elmúlt jó pár évben, amióta blogolok.
Lehet a még meg sem született  unokáim, majd egyszer csak valahogy rá akadnak a blogomra a nagy virtuális archívumban és rájönnek, hogy milyen is volt az Ő nagymamájuk élete még a múltban.


2018. május 1., kedd

Hát nem így terveztem....

a négy napot itthon ....
Orvosi utasításra kerülnöm kell  a napot,  amennyire csak lehet, a porszennyeződést , szelet ,meg egy csomó mindent....
Arcbőröm igen csak bedurrant, begyulladt, de már alakul. Néhány nap alatt értem el ezt az állapotot, a szokásos arcbőr kezelésem mellett.


Ennek most a fele sem volt tréfa, iszonyatosan viszketett és piros és foltos volt a bőröm. A kép nem adja vissza a teljes színskálát , ami az arcomon megjelent. Doki , gyógyszer ,krémek és egy halom tiltás nincs napozás, fűszerezés, forró kaja, nagyon hideg vagy meleg víz, szeles idő,piálás ( Még jó, hogy alapból alacsony költségvetésű alkesz vagyok, így rohadtul nem izgat a pia tilalom. Városi legenda, ja nem , hanem az igazság, hogy kb. 2 éve karácsonykor 1 dl bor után, alig tudtam kiszállni a fürdőkádból,így aztán nem is erőltetem az alkohol ivás dolgot.)

4 nap kezelés után a gyullad pöttyök szépen apadnak le és már nem olyan vörös az arcom egész nap, mint egy cékla.
Iszonyatos napok vannak mögöttem és nem csak  testileg, hanem  lelkileg is leamortizáltam magam....
Nem igazán voltam jóba a testemmel mostanság, amit szerettem magamon, hogy sokan  megdicsérték az arcom, hogy nem látszik, hogy mennyi idős vagyok. Szóval szerettem a bőröm, a szemeim.
Most, ha csak arra gondoltam, hogy valaki rám néz, egyszerűen hányinger fogott el.Én aki 98%.-ban emelt fővel közlekedem, mosolyogva ,most lehajtott fejjel és szinte lopakodó üzemmódba kapcsolva intéztem a muszáj bevásárlást, nyilvános helyre menést.
Mindig az járt a fejembe, ha magamtól undorodok, akkor másból mit válthat ki a rengeteg ragya rajtam, ami elborította az arcom, annak ellenére, hogy kezeltem, ahogy csak tőlem telt?
A 4 napban sok  pozitív gondolatot olvastam a szobába és azt hiszem végre azok is kezdenek hatni...
Be kellett látnom beteg lettem , beteg vagyok. Szerintem  minden betegség lelki eredetű, és ha nem vagyok oké lelkileg, hogy akarom, hogy az arcom helyre jöjjön, ne legyen beteg??
Jobban belegondolva, az embereket meg rohadtul nem érdekli, hogy mi is van velem, annál jobban elvannak foglalva saját ügyeikkel, minthogy, velem és a csodálatosnak nem mondható orca bőröm valamennyire is érdekelje őket. Szóval itt megint csak bekapcsolt a baromi  kifelé  megfelelési kényszer...Pedig annyira nem kellene. Hányszor, de hányszor megfogadtam, hogy nem fogok belefutni ebbe a hülyeségbe....
Most már abban is biztos vagyok, hogy ezek a kiütések jelek arra, hogy egy nehéz út végéhez fogok érni  hamarosan, amin jó ideig poroszkáltam,vergődtem.Ezek vezetnek el a gyógyuláshoz, a tisztuláshoz.És igen, ismét magam mögött hagyom egy rossz  korszakom, eljött az ideje, hogy újra szabad legyen a lelkem, merjem megmutatni a valódi arcom, ne akarjak valamiféle álarc mögé bújni, ami ráadásul itt-ott simul csak az arcomra.
Így hát  levontam a következtetést:Ha nem viselsz álarcot, látszani fog a valódi szép arcod.


2018. április 21., szombat

Gyöngyszem

Boltban kb 5 év körüli Kisfiú, Édesanya, Apuka.
-Anyu hozzál olyan izét !!!
-Milyen izét?
-Hát olyant, ami majdnem olyan, mint a majomkéz! - Anya egy szó nélkül sarkon fordul,  elmegy  "majomkezet" vadászni. Gondoltam milyen cuki a kissrácc nem tudja kimondani, hogy majonéz.Néhány perc és  Anyuka megjelenik egy üveg ketchuppel.Gyerek határtalanul boldog.
(Arcomon döbbenet, majd rájövök, hogy egy Ősanya mögött állok a sorban, mert egy ŐsÉdesanya mindent megért, és mindent megtesz, amit gyermeke mond, mert hát a gyerek vérrel turmixolt majomkézre fente a fogát ,ahogy ki is mondta és hát ŐsÉdesanya egy hang nélkül teljesítette a fia kérését. Fene a gusztusát a kiscsávónak. Azt hiszem holnap se majonéz, se ketchup nem lesz a sült krumpli mellé.Most viszont azon gondolkodom, vajon a  mustárt a gyerek minek nevezheti????? )


2018. április 11., szerda

Gyöngyszem

Ha a blogom újság lenne, tuti vezetnék egy rovatot, az lenne a címe:
Úgy futok bele hülye emberekbe, mint Forest Gump a távolba.
Úgy döntöttem nem tartom meg csak magamnak ezeket a gyöngyszemeket és a ki nem mondott gondolatom is megosztom a blogomon.


Mai gyöngyszem :
-Vegetáriánus vagyok már 7 napja. Azóta nem ettem húst, csak virslit a főzelékhez és bekaptam egy szelet főtt-füstölt tarját . (Turmixold le a pörköltet és akkor meg is ihatod és akkor tényleg nem eszel húst és továbbra is ilyen frankón "vega" maradhatsz)

2018. április 9., hétfő

Na most hogy már vége a választásoknak

gondolom lassan lefog az is csengeni, hogy ki , hogyan és miért nyert, vesztett.
Addig, amíg ez nem történik meg, addig távol tartom magam a médiától, mert lazán hányingerem van már mindentől, ami a fenti témához kapcsolódik, akár csak egy szóval is.
A foci után a második olyan téma, amiről itthon nem beszélünk , mert én baromira rühelem. Talán a focinál is jobban....talán...ja nem , a focinál semmit se utálok jobban :)

2018. április 3., kedd

Az elmúlt pár hét margójára

Hétközi napok száma, amikor sétáltam :0
Plusz kilók száma: 5.
Betartott diétás napok száma pontosan annyi, mint a hétközi sétás napok száma, ergo 0.
Szűk nadrágok száma 2.
Szóval mese nincs vissza kell fognom magam és le kell dolgoznom a plusz kilóim.

Hajrá nekem és mindenkinek, aki úgy érzi eljött az idő, most vagy soha:)
Tényleg muszáj kezdenem magammal valamit, mert ez így nem mehet tovább.Reggel lemérem a testtömegem és a körfogataim , jól kimérgelődöm magam, hogy milyen kövér is vagyok, de addig is megkeresem az edzés tervem és a jó kis itthoni torna DVD-ket és indulhat a nagy változás.

2018. április 2., hétfő

Hu már 3 éve

elkészültem ezzel a képpel és azóta sem fejeztem be ...... 



Azt hiszem ideje lenne végre..... na majd jövőre ..... már csak egy normális keret kellene neki vagy nem is tudom ..egyszer majd kitalálom mi is legyen belőle ......

Ma nem éppen a Húsvét töltötte be a napom, inkább Apukám emléke járt a fejembe, ma lenne 80 éves, ha velünk lenne még.....Sajnos már 25 éve nem él köztünk .....és még mindig nagyon hiányzik ...annyi mindent köszönhetek neki(is). 


2018. március 29., csütörtök

Éppen 4 hete

és még ma is képes vagyok úgy sírni, mint az első napom amikor is elaludt Brúnó. 
Egyszerűen amikor a Kutyacsajok ugatnak még mindig várom, hogy hallani fogom a Szőrősfiam, igazán mély és megfontolt ugatását. De csak a fejembe hallom.........




Tudom az idő mindent meggyógyít..... Majd egyszer azt a sebet is meggyógyítja, ami a szívemen keletkezett Brúnó elvesztése miatt ..... Majd ....idővel...valamikor... nem ragozom tovább...

2018. március 27., kedd

Húsvét.....

lesz pár napon belül, én nem is tudom , hogy lett hirtelen március vége és mindjárt április kezdődik.
A nagy kérdés , hol voltam én eddig , hogy nem vettem észre, hogy lassan eltelik az első negyedév?
Ez hónap talán azért is tűnt el az "időérzékelő műszeremről"mert új dolgok értek.
És hát jó szokásomhoz híven nem is aprózom el, hanem rögtön durr bele, új munkahely és rögtön heti 1,5 x annyi angol tanfolyamon tartózkodás, mint rendesen. Oké ezzel a márciusi "téli álom" magyarázat meg van, na de hol van a februári és a januári alvásra a magyarázat?
Másnál is van ilyen "időkiesés"??

Na ennek utána kell járjak! :)


2018. március 18., vasárnap

1% adó

Szeressétek az állatokat , pláne a kutyákat. Egyetlen kutyának sem lenne szabad család nélkül felnőni, élni.
És ha abban a helyzetben vagytok, hogy még nem ajánlottátok fel senkinek az 1%-ot az adótokból itt a tippem.





Mi már csak tudjuk milyen a zállatmentés. Bruncit a halál elől mentettük meg, Lilit a kis fekete kutyánkat az utcán kanalaztuk össze és hát a kis kötsög macskánkról már ne is beszéljünk, aki hontalanként került hozzánk.
Támogassátok ha van módotok az állatmentő szervezeteket , ne hagyjátok az 1% elveszni. Csak számoljatok utána, hogy ha mindenki aki adózik és  1000Ft-ot tud felajánlani az milyen hatalmas összeg is tud lenni. Segítsetek!
 

a kép forrása: internet

Kimerészkedtünk


egy órányi séta erejéig a környező utcákba .Hála nem esett akkora hó, hogy akadályt jelentene, hidegnek egy kicsit hideg van, de ennyi kell is ha már hó van.....
Jól esett a séta , kellett már nagyon :)

2018. március 17., szombat

4 nap szoba fogság ?

Kb. ez lehetne az alcíme a hosszú hétvégémnek.
Esik eső hol nagyon , hol kevésbé.
Mondjuk tegnap nem bántam, hogy esik,mert időm se lett volna kimenni a levegőre.Reggeltől pakolásztam, takarítottam és főztem, hiszen Tamaránk 25 szülinapját ünnepeltük egy családi ebéddel. Volt ilyen  finomság, csak én csirkeciciből készítettem és  az ünnepelt kérésére gyümölcstortát sütöttem.
Ma folytattam a tegnapi rendrakó programot , kiszanáltam egy pár pulcsimat, amit már tavaly sem vettem fel és végre nem is tudom mennyi idő után  semmi vasalni valóm nincs , mindent kivasaltam, mint egy jó házi asszony.
Azért bízom benne, hogy a holnapra beígért ítélet idő elmarad és legalább egy kicsit kiszabadulok a szobafogságból egy séta erejéig legalább eső mentes lesz a napunk.
Persze most lehet mondani, hogy nincs olyan idő , amikor az ember nem mehet a levegőre.
Valóban, de valahogy nagyon nem kívánkozom megázni és a pocsolyákat kerülgetni....
Szívesebben sétálok száraz időben és inkább gyalogolok a leesett hóban, mint esőben.
Kényes lennék tán ?


2018. március 15., csütörtök

Hosszú hétvége ....

Soha többet nem csinálok ilyent, hogy mindent halogatok arra való tekintettel, hogy majd a hosszú hétvégén mindent megcsinálok....
Egész nap csak rohangálok és csinálom , amit halogattam....
Illetve csinálnám, ha nem lennék rozzant ...
Ott kezdődik az egész, hogy szegény Brunci temetése óta fáj a derekam , kb 10 cm-es sávban, hol jobban, hol kevésbé.
Délután sétálni voltunk, mire haza értünk a mosógép elvégezte a munkáját, gondoltam na akkor gyorsan kiteregetek. Dorián segített, felaggatta a vállfára teregetett pólókat, gondoltam az utolsó kettőt már én is feltudom tenni, felálltam egy székre, és amikor leléptem, a derekam akkorát kattant, hogy az csak na ...azt hittem ott helyben összeesem a fájdalomtól...kb 2 percig némán sírtam, aztán bevánszorogtam a szobába ...Se ülni, se állni, se lefeküdni nem tudtam ....
Zoli kente be a derekam , kb fél órát kínlódtam, mire jobban lettem....
És mivel sok elmaradásom van folytattam a takarítást, rendrakást ,nyögve, kínlódva....
Feladtam az a gondolatot , hogy ma este még ki is vasalok.....
Bejöttem a szobámba , hogy akkor angolozok, ha már nem vasalok...
Hát úgy tűnik azt sem fogok , mert képtelen vagyok előre hajolni, sokat ülni....
Ma fekvés lesz....a  padlón....hátha ......


2018. március 8., csütörtök

Tényleg egy szavam se lehet

a  kollégafiúktól kaptam , ha már nemzetközi nőci nap van :) 


 jól érzem magam a melóba, kedvesek, aranyosak a fiúk, a munka egészen jó. Kezdem megérteni azt is , hogy mi micsoda :) "komoly műszaki ismeretekre" teszek szert szerintem redőny, szúnyogháló és társaival kapcsolatban. 
És most hogy már süt a nap , kifejezetten kezdem jobban érzeni magam.


2018. március 5., hétfő

Első munkanap


Elkezdődtek a dolgos munkanapok nekem is.
Egy kisebb redőnyöket gyártó Kft-nél helyezkedtem el, mint adminisztrációs munkatárs. Számlákat és fuvarleveleket kell kiállítanom, követelés kezelés  és a komoly 8 fős létszám munkaügyeit kell majd intéznem, rendezni a könyvelő felé a papírokat.Nem egy nagy munka, de most ennyi éppen elég nekem.
Bele vagyok fáradva már a télbe, a sok nehéz helyzetbe, amit az élet most elém sodort....
Talán majd végre kezdek kilábalni , talán már végre jól is  leszek, mert most perpillanat igen cudarul érzem magam a testemben, a lelkemben és mindenhogyan, elszállít a rózsaszín köd, a mindig happy vagyok fíling.
Egyenlőre marad az olvasás , a jókat evés és újabban a nagy alvások :)


2018. március 3., szombat

Brúnó(2006.10.13-2018.03.01.)


Egy percet ha láttam anno 2006. októberében kb. 2 napos korában  és abban az egy percben beleszerettem,a fehér tappancsába és a fején végigfutó fehér csíkba.
Nem ,nem kell kutya nekünk!- mondta akkor Zoli.Két nap múlva felhívott telefonon a munkahelyemen ,na melyik tetszett Neked annyira? 8 hét múlva december 6.-án hozzánk került.
És akkor még nem tudtuk ,hogy nem kutya érkezett hozzánk,hanem a Szőrösgyerekünk,Brúnó. 
Aki imádattal tudott nézni Zolira,aki tudta milyen szemekkel és arccal kell rám néznie,ha valami finomságra pályázott,mikor kihez , hogyan kell fordulnia,hogy felvidítsa. Soha semmilyen kárt nem okozott, igyekezett mindenben a kedvünkre lenni. Ha lehet olyant mondani, néha szerintem maga sem tudta, hogy kutya vagy gyerek ő valójában. Egyszerűen mindenki kedvence volta, ki csak találkozott vele. 
Zoltán és Brúnó egymásnak voltak teremtve,mind ketten tudták, ismerték egymás rezdüléseit, mozdulatait. Kialakítottak valami olyan bensőséges kapcsolatot, amiben mi a család többi tagja ugyanúgy  szerettünk volna részt venni, mint ők ketten, de csak asszisztálhattunk a kapcsolatukba. 
Brúnó ,soha nem csinált ügyet abból, hogy befogadja , elfogadja a jövevényt. aki  hozzánk került. Legyen szó kóbor macskáról, törpe nyúlnak hitt sima házi nyúlról, esetleg utcáról összekanalazott kóbor kutyáról.
Szerettük, ahogy csak lehet szeretni. 3 évvel ezelőtt amikor a lépét és az azon nőtt hatalmas daganatot eltávolították egy nagy műtéttel,felváltva feküdtünk mellett a padlón és virrasztottunk,vártuk, hogy hajnal legyen,mert ha felvirrad a nap és ő életben van,akkor már minden rendbe lesz. 
Győzött és megnyerte a csatát és elkezdődött a két hetes felépülési szakasza , amiben voltak mély pontok , de Ő becsülettel harcolt, viselte minden nehézségét a gyógyulás felé vezető útnak.
2018.február 24.-től egyre kevesebbet evett, ami nem igazán tetszett Zolinak, de még nem gondoltunk semmi rosszra, hiszen éppen új tápot kezdtünk bevezetni nála. Gondoltuk, ha nem hát nem, így gyorsan vettünk egy még újabb fajtát , de ez sem kellett neki. 
Irány az orvos, ahol az ultrahangos vizsgálat és a véreredménye alapján  közölték, hogy sajnos egy újabb tumort találtak nála. Menthetetlen......
2018.február 28.-a  éjjelén  virrasztottunk , simogattuk ,becézgettük,emlékeket idéztünk fel, puszilgattuk , hozzá bújtunk és csendben sírdogáltunk,míg ő békésen aludt, időnként elégedetten nyögött ....
Most nem úgy vártuk a hajnalt, a pirkadatot mert tudtuk,hogy fogy az időnk, amit együtt tölthetünk,mert tudtuk életünk legnehezebb döntésének következménye megfog történni, Brúnó elalszik örökre megkímélve őt a végső stádiumos májdaganattal járó szenvedésektől.
És felvirradt a nap.......


Drága Szőrösgyerekünk nyugodj békében ! Szeretlek!Szeretünk!













2018. február 27., kedd

Itt a vége .....

Holnap megyek Pestre az igazolásomért, hogy van ám diplomám, csak nyelvvizsga hiányos vagyok egy kicsit :D
Aznap,amikor felmondtam, akkor írtam a tanulmányi hivatalba, hogy kellene nekem valami kis papíros , ha már egyszer elvégeztem a képzést és még államvizsgáztam is, még ha nem is olyan eredménnyel, mint szerettem volna.
Tegnap végre megjött a válasz, hogy mehetek érte. Hát én úgy elmegyek érte, mint a sicc.
És ezzel lezárom a picsogást is, hogy nem lett a legfényesebb eredményem,változtatni már nem tudok rajta, akkor meg minek rágódom rajta. Meg hogy milyen kevés lehetőségem van érvényesülni vele, mert  nem a legjobb szakot választottam stb. Picsogás és picsogás , mert mindenki csak panaszkodik és én is beálltam a sorba .....
Hosszú idő után most tudatosult bennem igazán, hogy minél öregebb régebb óta vagyok fiatal, annál inkább képes vagyok  panaszkodni és rágódni a dolgokon, hosszan és nagyon önmarcangoló módon. Fogalmam sincs, hogy mikor is kezdődött és mi miatt. De állandóan csak picsogok , tenni meg nem sok mindent teszek  a dolgok ellen.
Valahogy az elmúlt 1 évben oda lett a céltudatos, mindig előre tekintő és haladó, mindenkihez kedves  CSANDI.
Azt hiszem itt az ideje , hogy lépjek végre és szélsebesen "visszacsináljam magam".
És tudom, hogy megtudom csinálni , és meg is fogom csinálni :)
Úgy hogy hajrá van , de ezerrel :)


2018. február 26., hétfő

Komfort zónámból ...


kiléptem , mint az állat.
Buszoztam , én aki a város másik végére is gyalog megy, ha nincs autós, aki elvigye.
Ráadásul én ,aki utálom a telet , a havat, a hideget , na én a  -8 fokban tettem mind ezt , majd 1 órán át tartott , míg eljutottam A-ból B-be.
Nem sokat haladtam itthon semmivel sem, szinte csak a kötelezőket csináltam meg, pedig lenne annyi dolgom, hogy az csak na...
Na majd holnap ...mondjuk ezt mondom lassan 1 hete ....
Úgy tűnik én hatékonyabban tudok működni, ha nincs időm arra, hogy halogassak, arra való tekintettel, hogy szabin vagyok, így  időm, mint a tenger :D
Azért , hogy írjak valami jót is, lejegyzem, hogy megcsináltam az adóbevallásainkat és a postára is eljutottam :)  Ja és szép az élet :)

2018. február 24., szombat

Szépen süt a nap....

igaz hideg van, de így még kinézni is jobb az ablakon. Lassan már vége lehetne a télnek, nem szeretem évszak....
Nagyon várom már a tavaszt , a virágba borulós tavaszt.
Na azt például imádom :)
Ma aztán semmit sem vittem túlzásba...
Reggel ágyat húztam, vásárolni voltunk, elindítottam a mosógépet , ebédet főztem és olvastam egy keveset az aktuálisból , azaz ebből


És most, hogy már a konyhám is rendben van , jön a délutáni 1-1,5 óra angolozás ....


2018. február 23., péntek

Elsírtam ma könnyeim ....

Durván neki ugrottam az angolnak , aztán úgy 3 óra angolozás után mindenféle hülye p..-nak elmondtam magam, megfogadtam, hogy leszarom az egészet, bedobom a könyvem a sarokba és szólok a tanfolyamon, hogy nem megyek többet. Kb semmi , azaz nulla tudás ragadt rám, sőt szerintem, amit eddig tudtam, az is eltűnt ...
Aztán egyszer csak elindultak a könnyeim .....
Nagyon .....
Szerintem régen jött belőlem fel így sírás....
Ebben a sírásban benne volt az angol tanulás nehézsége, a meg nem értett dolgaim, az elmúlt idők sérelmei, hibái, rossz érzései és úgy minden, ami nyomta a lelkem, Énkét , Önmagam stb.
Jó sokáig csak hüppögtem és átkoztam a napot , amikor megálmodtam, hogy elég jól  fogok angolul beszélni egyszer és a diplomám mellé valami emberi nyelven fogok középfokú nyelvvizsgát szerezni.
Megint csak arra gondoltam, feladom....
Végül is jó 1 óra elment az életemből, mire kibőgtem magamból mindent....
Hát nem adom fel!!
Be kell látnom nekem nem elég napi 20-30 perc tanulás, ha célt akarok érni, muszáj lesz felvinni a tanulásra fordított  időt 1-1,5 órára napi szinten....


"Elhantolt álmaim zokognak
a horpadt öblű hegedűn,
és könnyeim, az eltitkoltak,
hullanak a húrra keserűn."
                            Juhász Gyula



Lelkesedés =nulla

Kicsit elment a kedvem az angol tanulástól.
Nem vagyok képes még egy normális mondatot sem összerakni és most, hogy volt időm legalább napi 2-3 órát is foglalkozni vele, rájöttem, hogy nagyon -nagyon nem vagyok ott a szeren.
Egyszerűen megtanulok valamit és abban a pillanatban, huss 3 másik dolog ki is megy a fejemből....


Nem tudom, hogyan lehet felnőtt fejjel nyelvet tanulni. Valami ötlet?