Élek még

Több mint egy hete nem jutottam a blog közelébe, na nem azért mert nem lett volna időm, hanem mert kedvem nem volt. "Nyalogattam a sebeim"
Annyira jól sikerült a szekszárdi kiruccanás, hogy még ma is sokszor eszembe jut, pláne amikor a bokámra nézek.
Pénteken reggel indultunk Szekszárdra egy jó nagy busszal. Maga az út elég hosszú volt, de a sok poénkodás mellett nem volt unalmas , gondolom nem kell ecsetelni milyen az ha 27 felnőtt embert összezárunk.
A szállásunk egy kollégiumban volt. Rögtön idő utazást is tudtunk tenni , mert a 3 emelet ahol mi voltunk elszállásolva  egész elfogadható állapotú volt, bezzeg a 4 emelet. Totál retro vagy inkább mondjam úgy, hogy lepukkant volt.
Első este Szekszárdtól 6-7 km -re lévő pincészetben volt a vacsora és jó kis szekszárdi borok kóstolója, ahol aztán egy jót mulattunk is.
Másnap a reggeli után kezdődtek a sport események.
Hát nekem hamar véget is ért sport pályafutásom.
Sorverseny első feladata az volt, hogy a párunkkal háttal összekapaszkodva egy labdát a derekunknál tartva bolyákat kellett kerülgetni. Hát mi akkorát estünk, hogy az csak na. Gyorsan felpattantunk, végig csináltuk a feladatot és következő feladat elkezdése előtt durván 2 perccel le kellett cserélni engem,mert éreztem, hogy a bokám nem teljesen jó.
Méltóság teljesen kivonultam a lelátóhoz és helyet foglaltam, majd a megszemléltem a bokám. Látni nem sok mindent láttam, csak éreztem, hogy hát ez bizony fájdogál.
Persze 10 perc múlva már nem csak fájdogált, hanem dagadt is . Goo dokihoz.
Diagnózis bokaszalag zúzódás, esetlegesen részleges szakadás ...
Pihi és pihi krémezés ,boka rögzítés  és két hét és kutya bajom sem lesz. Állítólag.....
Ezek után gondolom nem kell ecsetelnem, hogy mennyire éreztem magam hasznos tagjának a csapatnak.
Sport kilőve (kötelet kellett volna még húznom ). Bulizás kilőve, város nézés kilőve.

Most amikor írom ezeket a sorokat ennyire már nem dagadt a bokám, de még mindig nem tudok sántikálás nélkül menni .
Gondolom jó sok idő lesz, mire akár magamra is érthetem majd József Attila versének egy részletét

"Mikor gyöngéden járdára lépett,
édes bokája derengve fénylett."

Én személy szerint, mikor a járdára lépek a lelki szemeim előtt megjelenő csillagokat látom csak fényleni :D 

Bár ha egy pár métert gyalogolok úgy bele jövök a menésbe, mint   rokkant nyúl az ugrálásba.....

De sebaj , most már mindenki tudja, hogy valamiben sántikálok :D