2012. február 8., szerda

Van értelme a blogomnak?

Nem is tudom, hogy van értelme a blogomnak . Olvassa valaki még rajtam kívül? Lehet hogy lekellene zárnom és meghívásos formába folytatni és akkor személyesebb dolgokat is megírnék.
Gondolkodom ........

9 megjegyzés:

fülike írta...

Én olvasom, csak Google Readerből, így sose jutok el a kommentelésig, de sztem van értelme - akár nyíltan, akár zárva, ahogy neked jobb. :)

*kateee írta...

én is olvaslak... :) általában esténként a végkimerültség utolsó stádiumában jutok gép elé :D

nöné írta...

Én is olvaslak ám, meg szerintem minden eddigi olvasód, csak valahogy ellustultunk, elfáradtunk, és nem kommentelünk. De egy ilyen bejegyzésre az ember lánya billentyűzetet ragad, és azt mondja, hogy folytasd így, ebben a formában. Elég sok blognak vagyok rendszeres olvasója, napközben, ha pici időm, apránként mindenhova bekukkantok, és siralmas állapotokat tapasztalok. Van, ahol több posztra sincs egy darab komment sem, máshol egy-kettő, szóval mindenhol ez a helyzet. És ez sajnos arra készteti a bloggereket, hogy elgondolkodjanak a blogjuk jövőjéről. De én azt mondom, nem szabad feladni. Tudom, jól esnek az elismerő, dícsérő szavak, melengetik az ember lelkét, de most azt hiszem, hagyni kell a "fészbúkot", hogy kitombolja magát, aztán majd ő is lecseng, és újra felemelkedik a blogvilág. Szóval folytasd, Andi!

Hajni írta...

ehhez mindenki elér egyszer... de tudd meg, hogy van! csak lusták vagyunk kommentelni...

Cathlen-Kata(katamese.hu) írta...

Most lettem az olvasód:-) Abba ne hagyd, mert akkor nem lenne hova írnom:-o

Igyekszem rendes lenni és mindenhová kommentálni, de bevallom ez azért nem sűrűn jön össze.

Csandi írta...

Aranyosak vagytok, hogy a folytatásra biztattok ...
Folytatni fogom , de kicsit másképpen...Azt hiszem visszatérek a régi elképzelésemhez , megint egy kicsit személyesebb,
családcentrikusabb, naplószerűbb lesz.......

Sziranszki írta...

Ó, én is itt vagyok ám! Minden bejegyzést lelkesen olvasok! :)

*kateee írta...

Csandi, én szeretem mások élettörténeteit olvasni... nagyon sok ötletet lehet kapni, akármiről legyen szó :) a napokban pl egy családról olvastam 2 éves a pici lány és járnak bowlingozni... eddig nem nekem eszembe sem jutott, pedig milyen élvezet az kicsinek-nagynak...

kovtama írta...

Én olvaslak, csak ritkán irok. És mostanában én is ritkábban blogolok...