Nem is tudom, hogy van értelme a blogomnak . Olvassa valaki még rajtam kívül? Lehet hogy lekellene zárnom és meghívásos formába folytatni és akkor személyesebb dolgokat is megírnék.
Gondolkodom ........
2012. február 8., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
8 megjegyzés:
Én olvasom, csak Google Readerből, így sose jutok el a kommentelésig, de sztem van értelme - akár nyíltan, akár zárva, ahogy neked jobb. :)
én is olvaslak... :) általában esténként a végkimerültség utolsó stádiumában jutok gép elé :D
Én is olvaslak ám, meg szerintem minden eddigi olvasód, csak valahogy ellustultunk, elfáradtunk, és nem kommentelünk. De egy ilyen bejegyzésre az ember lánya billentyűzetet ragad, és azt mondja, hogy folytasd így, ebben a formában. Elég sok blognak vagyok rendszeres olvasója, napközben, ha pici időm, apránként mindenhova bekukkantok, és siralmas állapotokat tapasztalok. Van, ahol több posztra sincs egy darab komment sem, máshol egy-kettő, szóval mindenhol ez a helyzet. És ez sajnos arra készteti a bloggereket, hogy elgondolkodjanak a blogjuk jövőjéről. De én azt mondom, nem szabad feladni. Tudom, jól esnek az elismerő, dícsérő szavak, melengetik az ember lelkét, de most azt hiszem, hagyni kell a "fészbúkot", hogy kitombolja magát, aztán majd ő is lecseng, és újra felemelkedik a blogvilág. Szóval folytasd, Andi!
ehhez mindenki elér egyszer... de tudd meg, hogy van! csak lusták vagyunk kommentelni...
Most lettem az olvasód:-) Abba ne hagyd, mert akkor nem lenne hova írnom:-o
Igyekszem rendes lenni és mindenhová kommentálni, de bevallom ez azért nem sűrűn jön össze.
Aranyosak vagytok, hogy a folytatásra biztattok ...
Folytatni fogom , de kicsit másképpen...Azt hiszem visszatérek a régi elképzelésemhez , megint egy kicsit személyesebb,
családcentrikusabb, naplószerűbb lesz.......
Csandi, én szeretem mások élettörténeteit olvasni... nagyon sok ötletet lehet kapni, akármiről legyen szó :) a napokban pl egy családról olvastam 2 éves a pici lány és járnak bowlingozni... eddig nem nekem eszembe sem jutott, pedig milyen élvezet az kicsinek-nagynak...
Én olvaslak, csak ritkán irok. És mostanában én is ritkábban blogolok...
Megjegyzés küldése