Napok óta nem találom a helyem, elfáradtam ......nagyon.
És nem testileg, hanem lelkileg vagyok oda ...... ami elég nyomot hagy az agyamon, és kezdem észrevenni, hogy a testemen is.
Környezetemben( és hála nem a családomban ), úgy tűnik mindenki most kezd meghülyülni, megcsömörleni, zátonyra futni, elfásulni és alapból hülyének nézni a másikat .....
És ez magával ránt engem, mert sajnos (???) nem tudok elmenni az emberek, Emberkék mellett úgy, hogy ne lennék kíváncsi arra, hogy kinek mi az öröme, bánata vagy csak úgy átlagban hogy van.
Vannak Emberkék, akik a saját kicsinyes és rémesen undorító élet felfogásunkon, élethez való viszonyukon, nem tudnak túl lépni és nem is akarnak (szerintem ) ....
Az ilyen Emberkék tuti, hogy azt hiszik, hogy ők milyen jók, csak mások a rosszak és csak mások miatt jutottak oda, ahova ....vagy csak mások miatt topognak egy helyben.
Persze senkinek nem lehet nagyobb problémája, mint az Ő adott bajuk, gondjuk......
És természetesen az ilyen Emberkék hiszik azt magukról, hogy ők a tökéletesek, ők az agytrösztök, ők a jók, az életrevalók .....
Az ilyen Emberkék annyira önzők, hogy nem veszik észre, hogy mennyire undorítóan elűzik maguk mellől azokat az embereket, akik még segítenének, ha látnának egy kis reményt abban, hogy Emberke is akarja a változást, a probléma megoldást segítséggel és nem magára hagyva azt az embert, aki a kezét nyújtotta, de a karja is kevés ...
Másra mutogatni, mint az oviban anno, sokkal könnyebb, mint belátni, hogy igen béna vagyok és ezt elcsesztem, nem is kicsit, és most segítségre van szükségem ...
Vagy csak nekem tűnik ennyire egyszerűen kimondhatónak, leírhatónak az a szó, hogy SEGÍTSÉG?
Vagy nekem kellene szégyellnem, hogy boldog és elégedett vagyok legtöbbször ...
Vagyok annyira felnőtt már, hogy tudok segítséget kérni, ha szükségem van rá, de egyedül is megy a probléma megoldás, ha esetleg valaki segített megmutatni a helyes irányt ...
Vagy menjek el mindenki mellett, sőt a szemem is csukjam be, a fülem fogjam be és csak menjek feltartott orral előre mindenkin át gázolva ?? Vagy ilyenkor kell alkalmazni a "sárgabank" reklám filmjéből tanult elemeket ...
Alany jön én meg "pá-pá-pá-pá-pá" pozícióba vágom magam ?
Vagy csak szarjam le magasról azokat, akik megérdemlik ?
https://pixabay.com/hu/photos/mosolyg%c3%b3s-hangulatjel-harag-m%c3%a9rges-2979107/
Csodálatos mélyen szántó gondolatokat vettek a monitora és közben elhiszem, hogy tényleg túllépek mások szarságán, anélkül, hogy egy kicsit is megérintenének a gondjaik , bajaik és a fostalicskán összehordott baromságaik ... Pedig de nem, vagy még is ? Azt hiszem, hogy én megtaláltam azt a dolgot , ami segít nekem boldog és elégedett emberré lennem...
Egyenlőre megoldást a mindennapi adagom bebökése jelenti.
Hazajövök és beszúrok egy adagot....
Testem és lelkem felfrissül, egy általános elégedettség lesz rajtam úrrá...
Boldoggá és elégedetté tesz...
Függő lettem, vagyok, és remélem még sokáig ott leszek a szeren...
I love xszemes hímzés !
3 megjegyzés:
Teljesen igazad van, nekem is a kézműveskedés lett a mindennapi menedékem, meg az esti olvasás:) Egyébként azt gondolom, hogy csak azon lehet segíteni, aki maga is akarja a változást. Te megfeszülhetsz, ha neki így kényelmesebb. Rengeteg ilyet láttam a környezetemben mostanában... Én kérdezni szoktam, és ha úgy látom, hogy megátalkodottan ragaszkodik valaki az elképzeléseihez, azt a fáradtságot sem veszi, hogy elgondolkodjon esetleg egy másik nézőponton, akkor nem erőlködöm. Nem könnyű, de gyakorolható:) Most úgy gondolom, a saját nyugalmam ér többet.
Én még nagyon a gyakorló fázisban vagyok, de tuti ezt is megfogom tanulni , mint már oly sok mindent :) A kézműveskedés nálam már olyan mint a narkó.....kell a mindennapi adag, ha más nem , akkor összekötök szép csokorba 5 szál búzát, mint kézművesalkotás :D:D:D
Na ja, totál egyetértek. Egy évvel ezelőtt még egy nagy fos voltam, szerintem baromi sokat változtam, hála az életmódváltásnak, a sportnak és egy könyvnek.(Boldogságterv) Hú de mekkora egy faszkalap voltam anno.:)Remélem soha nem jön elő ismét.
Megjegyzés küldése