2016. április 3., vasárnap

Barátságok vagy badarságok.....

Egy ideje úgy érzem, hogy nem szeretem az embereket.
Vagy legalábbis azokat az embereket, akik szerény személyemet körül veszik és itt nem a családomra gondolok.
Pontosítok, azok az emberek közül nem szeretek már sokat, akiket a barátomnak gondoltam..
Antiszoci lennék?
Lehet...
Olyan sok emberben csalódtam mostanság.
Egy vidám , kedves és igen csak csupa szíve embernek tartom magam.
Sok emberrel tartom a kapcsolatot, próbálok mindenkivel jóba lenni és élvezni a társasági életet.Ha segítséget kérnek , ahol tudok , ott segítek.
Aztán jön egy két hülye szitu és elkezdek gondolkodni, hogy kiben is lehet a hiba , ha  nem tudom elviselni az adott szituációt.
És mindig arra jutok, hogy kettőn áll a vásár. Rágódom még néhány napig a helyzeten, aztán megrázom magam és megyek tovább.
Megfogadom, na most aztán megváltozom....
Teszek egy jó nagy fordulatot ..olyan laza 360 fokosat .....
Badarság, hogy megtud változni az emberlánya...
Nem, nem tud....
Maximum csak változgatni tud..
Lezárni dolgokat és kapcsolatokat.
Minek ígérnek meg az emberek annyi mindent?
Minek gondolnak bele helyzetekbe olyan sokat?
Minek kérnek számon olyanért, amiről nem is tudják, hogyan történt?
Miért látnak többet egy fészbuk bejelzésbe, mint ami tényleg benne van?

Nem akarok több "barátságot" kötni, nem akarok többet senki "Andikája" lenni.
Elegem lett....
Akinek fontos vagyok az úgyis tudja hol keressen és tudja, hogy mennyit ér a barátsága nekem, nekünk.
 

1 megjegyzés:

Catherine írta...

Ha 360°-os fordulatot teszel, akkor ugyanoda jutsz, mint ahonnan elindultál. Amiben nincs is semmi rossz, ha elég lassan teszed meg és szétnézel közben. A nézelődésed eredményeképpen pedig rájössz, hogy nem is olyan rossz ahonnan indultál. Csak esetleg megváltoztál közben te is és a körülötted élők is. Ha képes vagy más elvárásokkal élni, amelyeket kielégítenek azok a kapcsolatok. Ahogy telik az idő, úgy fejlődünk mi is. Ki előre, ki vissza, ki csak másik irányba. Nincs ebben semmi rossz, ha nem várjuk el, hogy minden ugyanolyan legyen, mint régen, az idő által sokszor megszépített múltban.
De van olyan, hogy meg kell válnunk rég oly' fontos volt emberektől, vagy csak más alapokra helyezni a kapcsolatunkat. Ez nem könnyű. Az embert, az érző embert legalábbis, megviseli lelkileg, érzelmileg. De idő múlása igazol minket. Jó esetben...
Aztán még az is előfordulhat, hogy később ismét keresztezi az utatok egymást, miután mindketten újabb fejlődésen mentetek keresztül.