És eljött a nap, hogy azt tudom mondani, hogy minden beszerezve, amit csak ültetni szeretnék ebben az évben a kertbe és nem palánta a leánykori neve.
A lakás még undorítóbb mint volt, véleményem szerint kicsit túl értékelték szakmai felkészültségüket a lakásban készleten lévő férfiak. Képtelen vagyok dolgozni úgy egy ügyért, hogy csak engem izgat az előre haladás és egyszerűen nem megy a fejembe, hogy mire várnak állandóan....
Azért mert a villanyszerelés elakadt egy helyen, attól még lehet a másik szobában falat glettelni, csiszolni.
Most ott tartunk, hogy már azon gondolkodom, fogom magam és hívok valakit, aki az egészet befejezi számolva azokkal a plusz kiadásokkal, amit a fiúk munkájával akartunk megspórolni.
Igaz akkor most pár hétig nem lesz gond a főzés és evés sem, mert kb minden fillért a mesterekre kell költenem, de legalább haladás lesz és talán vége is lesz egyszer ennek a káosznak, ennek a fejetlenségnek.
Most csak düh és bizonytalanság van bennem, pedig ennek nem így kellene lennie.......
Vagy csak én álmodtam túl szépet a lakás átalakítással kapcsolatban?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése