Fáradt vagyok mindenhez, csak a panaszkodáshoz nem , így hát

egy kicsit panaszkodom.Vagy nem is tudom, inkább elmondom, hogy miért nem születnek a blog bejegyzések dögivel mostanság.
Nagyon egyszerű oka van az egésznek. Egyszerűen fáradt vagyok.
Április 18. óta szinte minden nap 10-12 órát a munkahelyemen töltök és próbálok dolgozni egy olyan számítógépes rendszeren, ami a világon a legcsodálatosabb , legjobb , legfelhasználó barátabb, leg...leg....leg.
Persze ezt csak a fejlesztők gondolják így, mert mi ( az Államkincstár családtámogatási osztályain dolgozók) valahogy nem így gondoljuk, nem tapasztaljuk, hogy huuuu de jó, huuuu de szuper, huuuuu de csodálatos.
Ki és nagyon le vagyok merülve testileg, lelkileg.
Teljesen felőröltem a vésztartalékaim , mind testileg, mind szellemileg.
Amúgy is az a típus vagyok, akinek a legfontosabb az elismerés, a sikerélmény és a megbecsülés.
Gondolom nem kell leírnom, hogy mit nem érzek, mit nem kapok most, mi nem ér újabban .......
És a legszomorúbb, hogy már nem csak a lelkem, de a testem is jelzi, hogy nem jó az, ami most van körülöttem.
Szinte semmihez sincs kedvem azokban az órákban , amikor ébren vagyok. Vannak napok , amikor élő hullaként létezem. Reggel felkelek( de nagyon nehezen ) elsétálok a munkába. Aztán bámulom a monitort és teszem a dolgom. Próbálok pozitívan hozzá állni mindenhez, és mindenkihez, de.............
Aztán este 6-7 óra körül szépen haza sétálok és itthon főzök valamit , hogy legyen mit ennünk másnap.
És várom, hogy ágyba bújjak megint és néhány órára az agyam kikapcsoljam.
Ma amikor ezt a bejegyzést írom, túl vagyok egy újabb 7 órás műszakon.
És itthon még nem csináltam semmit sem, csak fetrengek, rakom magam ide-oda .....
Olyan állapotban vagyok, hogy még ahhoz is fáradt vagyok, hogy fáradtnak érezzem magam ....lélektelennek és agyatlannak érzem magam.....