2015. november 13., péntek

M ,mint majdnem gyúrtam wazzzeee

Az úgy volt, hogy megígértem kolléganőmnek, hogy egyszer elmegyek vele abba a kondi terembe, ahova ő jár edzeni. Na, ma volt az egyszer napja.
Reggel gyalogoltam a melóba és közben eldöntöttem, hogy ma aztán kigyúrom magam, mint a zállat.
Futópad, ellipszistréner, súlyok és cccöööööö, durranjatok izmok  ...
És hát a zizomépítéshez enerdzsi kell, csakis ezért Szilvia napi sütikből jól begyűjtöttem a délelőtt folyamán a ledolgozni valót. Na, nem mintha nem lenne rajtam, ledolgozni való , de fő a biztonság.
Feszítettem egész nap, hogy na én ma gyúrni megyek wazzeee.

Megérkeztünk a terembe.Öltözés és irány a gyúrás hegyek...

Felpattantunk a futópadokra és elkezdtünk bemelegítés gyanánt egy kicsit mocorogni.
Velem szembe egy-két emberke gyúrt, mint a zállat, patakokba folyt a zizzadság, nőttek a zizmok.
Kapásból kiszúrtam egy Gyurmagyurit, aki nem tudom mit csinált. A kétkezes rúd egyik oldalán volt 3 nagy tárcsa, a másik végén semmi. Gyurmagyuri két kezével fogta a tárcsás oldalon a  rudat,  azon fele, ahol semmi nem leledzett, a pasi két lába között és rángatta az egész szerkezetet. Nem tudom , hogy mit képzelt , hogy mi is került a kezébe, de számomra olyan volt, mintha éppen nagyon jól érezte volna magát ..vártam a beteljesülést, de csak nem jött, pedig aztán nagyon oda tette magát....
Jobbnak láttam , ha keresek valami más nézni valót.
És bevallom akadt, nem is kevés.
Ahogy ott sétafikáltam  loholtam , mint a zállat  a futópadon, és a terembe egyre nőtt a tesztoszteronszint a sok újonnan érkező férfi miatt rájöttem, hogy mire is hasonlít a szituássszion ...
Tisztára, mintha egy húsos pult előtt álltam volna.
Inak, izmok, színhús,formás combok, zsírosabb hasaalják,
Csak éppen a húsboltban nem szoktak pislogni, izzadni  az inak, izmok, színhúsok ...ja és tetoválva se vannak ...na jó néha egy-egy disznó alkatrészen látni lehet egy- egy hatósági pecsétet ....
Nem volt jó érzés, de lehet, hogy csak azért, mert sok éven keresztül nem ettem húst.
A nagy elmélkedésből kolléganőm zökkentett ki. Megkérdezte, hogy 1 percet futok vele.
Én? Hol? Mikor? Jajj, én nem tudok ám olyant ...

És bakker tudtam ... Florence Griffith-Joyne -nak éreztem magam azalatt a néhány másodperc alatt....
huu de menő vagyok ...voltam ...levegőt alig kapok ..
jaj mindjárt meghalok....bakker, állítások meg a világot ...
futok, már vagy 1 órája egyfolytában.....ja csak 75 másodperce ...jóvannna, mára ennyi....

Kolleginám még meg akart mutatni néhány "gyúrósgépet" működés közben,de ....
Na itt bejött a defektes csandizmusom.
Ha nekem ott abban a zsúfolt , levegőtlen, sok ember által leizzadt géphez hozzá kellett volna nyúlnom, tuti, hogy kifekszem vagy elsírom magam. 

Így aztán egy kis lábnyújtás után, nemes egyszerűséggel leléptem....
De a szívem egy darabját elrabolt a futópad...

Így eset meg , hogy majdnem gyúrtam .....
Futni akarok....sokat ...

1 megjegyzés:

Catherine írta...

A futópad az én szívemet is elrabolta pár éve. De sajnos csak az. És sajnos nem fér már el a házban. Kint viszont még mindig utálok futni. Így csak a kézilabdapályán futok. De végre legalább ott.