Most hogy leültem bejegyzést írni rájöttem, hogy igazából semmi mondani valóm, vagyis írni valóm nincs.
Olyan hangulatom van, amit egy szóval tudok elmondani: SZAR.
Nincs semmihez se kedvem, nem haladok a dolgaimmal és már megint nem vagyok valami jól.
Glettelgetek, szedem össze mit kell megvenni még ide-oda, meg amoda, de valahogy sehogy sem haladok
A másik sehogy sem állunk dolog, a minimalizmus felé haladás. Komolyan már 2 éve csak lomolok és lomolok, de kb semmi látszatja. Talán ha már a kezdetektől úgy csináltam volna mint ma.
Összeszedtem egy halom dolgot, amit őrizgetek, hogy jaj ez még jó lesz erre vagy arra, meg majd egyszer majd ezt-azt megcsinálok belőle, és jól átgondolva rájöttem, hogy ha az elmúlt 5-10 évben nem csináltam meg, amit elterveztem belőle, akkor már tuti nem is fogom megcsinálni. Fogtam magam és egy jól irányzott mozdulattal kihajítottam a szemétbe az egész zacskó tartalmát és hogy tuti ne hozzam vissza dolgokat ráborítottam a macskaalmot( fő a biztonság).
A hímzéssel is lassabban haladok, mint ahogy gondoltam, kB. 1 héttel elvagyok maradva a terveimhez képest. Most a hímzés sem adja a nagy flow érzést, így aztán nehezebben is megy mint szokott.
Remélem a kertben matatás majd visszatérít a jó útra, visszajön a jó kedvem, a jó közérzetemmel együtt.
Bakker, milyen gyászosra sikerült a bejegyzésem ,pedig annyira azért nem rossza a helyzetem, csak most jól esett kinyavalyognom magam.
Más is ilyen letargikus pedig már itt dübörög a tavasz a kertkapuban?
5 megjegyzés:
A macskaalmon felröhögtem :D :D Amúgy igen, pont mint te. Totál béka valaga.
Tami szerintem itt a levegőben van valami, vagy a korunknál fogva vannak gondok velünk :D
Kedves Csandi! Mivel nincs saját blogom, így nem tudom, hogy ha most, majd két hónapos késéssel szólok hozzá e régebbi bejegyzéshez, egyáltalán hogy jelzi a rendszer, hogy elolvasd, amit írok.
Blogról blogra ugrálva kerültem most el Hozzád, pedig jó régen rendszeresebben néztem az oldalad, főleg a gyönyörű keresztszemeseid miatt.
Tamit minden nap megnyitom, és itt is örömmel látom magam fölött a kommentjét. Igen, én is azon mosolyogtam jó nagyot, hogy a biztonság kedvéért macskaalommal nyomatékosítottál.
Nekem évek óta fő a fejem, hogy tudjam rávenni magam az erőteljes minimalizálásra. Nagyon megkönnyítené az életem, ha ki tudnám szelektálni a "fele háztartásomat", mert kb. mindenből dupla annyi van, mint amit használok, kézbe veszek. Tami ennek nagy mestere, ő nem kegyelmez a felesleges dolgoknak.
Mégis leginkább az fogott meg ebben a februári bejegyzésben, hogy nem találunk választ arra a letargikus hangulatra, ami valahogy eluralkodik az emberen. Én imádok nyugdíjasként élni, már nem nyomaszt a munkahelyi kötelezettséggel járó sokminden, mégis azt érzem, hogy mint a köd, ahogy ráúszik a városra, úgy bénít meg valami megnevezhetetlen dolog, ami elszívja az emberből az erőt, energiát, és nem halad úgy az eltervezett dolgaival, ahogyan szeretne.
Okom sincs rá, hogy hagyjam magamon eluralkodni a restség, lustaság érzését, hisz egészségesnek gondolhatom magam (a 69. évem ellenére is).
Sok videót és podcast adást nézek/hallgatok, de eddig még nem jutottam nyomára olyan adásnak, amiben arra kapnék választ, hogy milyen hathatós módszerrel tudna belénk költözni az a jó motiváció és energia többlet, amivel ne érezné azt az ember, mint amit Tami is írt, hogy a "béka valaga" alatt van.
(Zárójelben és kicsit szégyenkezve írom le, hogy második éve zárkózom el a fiú unokáim és fiam "locsolása" elől, aminek legfőbb oka, hogy semmi kedvem öt-tíz perc látogatás miatt egy gyönyörű "terülj-terülj asztalkám" látszata miatt három-négy napot a konyhában lenni, amiből majd vagy esznek, vagy nem, és aztán én meg hogy kárba ne menjen, megenném a süteményeket, amik az én súlyomnak igazán nem hiányoznának. Arról nem beszélve, hogy a főzés nem gond, de sütni meg nem is szeretek - finoman fogalmazva.) Ráadásul az édesanyám imádott sütni/főzni/befőzni/takarítani, gyerekeit mindennel ellátni. Én ebből csak annyit tudtam megörökölni, hogy a fiamnak/menyemnek minden héten két napi ebédjét a megrendelésük alapján elkészítem. De lassan már azt sem tudják kitalálni, mit szeretnének enni, olyankor marad az, amit én kitalálok.
Bár látom, hogy a "Megjegyzés küldése" alatt köszönöd, hogy hozzászólást írunk, most inkább elnézést kérek a se füle, se farka hozzászólásomért.
Kellemes húsvét hétfőt kívánok! - már csak ennyi van az idei húsvétból:)))
Kedves Éva! Nagyon köszönöm , hogy időt szakítasz a blogom olvasására, kommentelésre. Köszönöm az ünnepre vonatkozó jó kívánságokat, remélem Neked is jól teltek az ünnepi napok. Megváltozott talán a világ és talán az a legnagyobb baj, hogy túl gyorsan, és nem tudjuk felvenni a fonalat.Véleményem szerint máshogy szeretünk,élünk, mások az elvárásaink magunkkal ,másokkal szemben és minket is máshogy szeretnek és sajnos nem jó felé tartunk.Keveset foglalkozunk magunkkal, sokszor megalkuszunk.Ezek most azok az évek amik nagyon sok embernél előhívták a "békasegge" alatti érzést. Reméljük hamarosan változások lesznek ebben is és újra lelkileg felemelkedünk, megtaláljuk a világban a helyünket. Addig is kitartást kívánok Neked, magunknak, mindenkinek❤️
Köszönöm szépen a tartalmas válaszodat, és minden jót kívánok Neked!
Megjegyzés küldése