Mutatom a szaporulatott.....

(ez a mai zenei aláfestés, ha már az idő ollllan sz....)

orchidea fronton is és cica fronton is. Ezt a gyögyörűséget kaptam a Zuramtól a szülinapomra:))(Hm hányadikra is???:))) Könnyű kitalálni mivel lehet a lábamról levenni, elvarázsolni:)) És látszik mellette az augusztus közepén kapott drágaság is, amin mai napig van még virág.

Kár hogy a háttér már nemolyan szép, hiszen az eső feláztatta az udvart és a fű sem szép zöld. Arról nem is beszélve, hogy kint is nagyon szürke az idő. Ha szürkeségre vágyom, akkor inkább szürke Málna cicánkat és "babáit" nézem. Eltudok ücsürögni a kiscsalád mellett hosszabb ideig is, csak úgy, a fejemből kinézve és gyögyörködni. Nézni, hogy micsoda szeretett és ösztönösség van macskamamában. Tisztogatja , ápolja gyerekeit, testével melengeti őket, és árad a nyugalom belőle. Dorombol nekik,ha simogatjuk vagy fotozzuk a kis brigantikat, minden mozdulatunkat nyomom követi :)

És bizony féltő gondoskodásának látszik is az eredménye, hiszen a kicsik szépen nőnek, fejlődnek.

Nem sokára a szeműk is kinyilik, tegnap amikor fényképeztük őket, a vaku villanását már érzékelték. Nagyon várom, hogy mélyen a szeműkbe nézhessek, hogy pofikájuk értelmet kapjon a nyitott kék cicaszemektől.

Lányokkal megállapítottuk, hogy a világ legjobb nyugtatója egy macskamama és gyerekei -egyenlőre- hiszen a "cicababák" még nem mászkálnak. Azért ha beindulnak bizonyára sok -sok dolog lesz velünk ,miattuk, de valahogy úgy érzem megéri a fáradságot, hiszen egy dorombolás, egy kis nyávogás, hízelkedés mindenért kárpótolja az ember.
És mikor ezeket a sorokat írom arra gondolok, hogy ha egy kis állat "ennyire anya tud lenni", hogy létezhet az, hogy egy emberi lény nem tud anyává válni, hogy képes valaki a szíve alatt hordott kis életben kárt tenni. Hogyan lehet egy kis baba íránt gyülöletett érzeni, esetleg az életét kioltani??Soha sem értettem meg és talán nem is fogom megérteni, hogy mikor tudatosul végre mindenkiben, hogy egy kisgyermek sem magától akar megszületni.
Felelőséggel tartozunk minden tettünkért, hát még egy Életért. Védekezzni kell, tervezni és csak akkor létre hozni egy életet, ha van rá módunk.Nem vagyok abortusz párti, de még azt is humánusabbnak megoldásnak tartom , ha tényleg más megoldás nincs, mint amikor valaki titokban szül egy gyereket és megöli. Számomra azok az anyák nagy tiszteletett érdemelnek, akik miután úgy döntenek, hogy bár nem tudnak megfelelően gondoskodni gyermekükről,megszülik és képesek lemondani a babáról és örökbe adni, és itt konkrétan a nyíltan örökbe adó anyákra gondolok. Ők azok akik tudják, hogy nem csak egy kiséletkének adnak a jobb életre lehetőséget,de két felnőtt életét is bearanyozzák, hiszen végre azzá válnak, ami a világon talán a legfontosabb, családdá lesznek Az ilyen anyák nem csak gyermekükre fognak emlékezni örökre , hanem arra a hálával teli mosolyra is, ami az örökbefogadó szülők arcán megjelenik........................................
És ezzel a mondattal be is fejezném elmejáratásom,a tovább gondolást Rátok bizom, én megyek vissza cicálkodni:)))