2013. június 15., szombat

Ha ballag már a vén(??) diák ....


akkor bizony az azt jelenti, hogy  Dorián igencsak vén lett az elmúlt évek során, ideje elhúznia a csíkot az általános iskolából. 
És persze nincs ballagás virágok, könnyek és süti nélkül. 
Kedvem az nem nagyon volt sütni, így aztán nem vittem túlzásba semmit sem. 
Úgy laza 200 ezer másodperc alatt legyártottam egy diós zserbót, és a képen látható "Hólabda" nevű süteményt és közben még Tamara kérésének is eleget tettem és lazán összedobtam egy fekete erdő tortát a barátai szülinapi partijára. 
Persze mindezt "mosolyogva" , néha támadtak igen furcsa gondolataim.
A recept lentebb olvasható, de belinkeltem a forrást is, hiszen az oldalon van jó pár verzió hólabda ügyben.



                                                        Innen a recept : http://www.sutigyar.hu/recept/holabda_12


  • Tetejére
    olvasztott csoki
  • Forgatáshoz
    kókuszreszelék
  • Krém
    1 vaníliás cukor
    25 dkg porcukor
    1 Rama
    5 ek. liszt
    1/2 l. tej
  • Tészta
    1 sütőpor
    27 dkg liszt
    2 ek. kakaópor
    8 ek. forró víz
    40 dkg porcukor
    8 tojás
A tészta hozzávalóit kikeverjük, a felvert tojásfehérjét a végén forgatjuk bele, óvatosan. Gáztepsiben 2x-re sütjük meg, hogy ne legyen vastag, tűpróbáig sütjük. Krém: a lisztet és a tejet sűrű péppé főzzük. Amíg hűl kikeverjük a porcukrot, vaníliás cukort  és a Ramát, Utána összekeverjük a kettőt (én tettem bele egy kanál rumot, de kettőt is elviselt volna a krém ) . A tésztát kiszaggatjuk pogácsa szaggatóval ,  a közepét és az oldalát megkenjük a krémmel, és meghempergetjük a kókuszreszelékben, tetejére pedig csokit kanalazunk.Hűtőben egy éjszakát hagyjuk pihenni, hogy az ízek jól összeérjenek.

Finom nagyon, csak egy baj van vele. Amilyen unalmas, pepecselős , maszlagolós, annak pont az ellentéte az elfogyasztáshoz kellő idő . Magyarul baromira nem éri meg szarakodni velem, amikor pillanatok alatt felzabálja az ember lánya, fia. 

És végre van egy közös fotó kis családomról, bár elgondolkodtató, hogy ki mire gondolhatott abban a pillanatban, amikor készült ez a kép. 
Zé tuti azon gondolkodott, hogy már nem sokáig nézünk csak fel rá, hiszen kisfiúnk, mint egy kúszóbab úgy tör az ég felé :))))))


Ja és mert hát szuper anyunak tűnök kaptam én is egy oklevelet, nem csak Dorián. 
Hiába na, stréberék már csak stréberék maradnak :D 

Remélem most 5 év nyugalom  jön, mivel  Dorián szeptemberben kezdi a helyi gimnáziumban az 
5 évfolyamos tanulmányait  az emelt természettudományi szakon ....
(Na jó titokban azért reménykedem egy 3 év múlva esedékes diplomaosztómban  is, bár még fel sem vettek, vagy legalább is még nem tudok róla  :D:D:D ) 


1 megjegyzés:

aranyperzsa írta...

Gratulálok a fiadnak és Neked is, hogy ilyen szuper családod van:)