2009. augusztus 12., szerda

El van a gyerek ....

..ha játszik , szól a mondás. De mi van akkor ha Csandi játszik és nagyon el van néhány kiló gyümölcs társaságában?? Na akkor általában befőzés van:)) Játékom következménye a képen látható káosz:))Idén nagyon nem voltam formába, és nem úgy csináltam a dolgot ,mint egy jó házi asszony szokta(igaz soha nem voltam igazán jó háziasszony). Előbb befőzést rendeztem és majd csak most fogom rendbe rakni a polcokat:(( Ennek az lesz a következménye, hogy dupla annyi munka lesz , mintha a "játék előtt " csináltam volna meg a dolgot. Hála bőséges a termés minden gyümölcsből ,zöldségből, így aztán lehet "játszani "még őszig, és milyen jó lesz télen a kamrát fosztogatni a nyári játékokból:))) Csak legyek túl a kamra pakoláson, akkor fogom igazán értékelni , hogy mennyivel jobb betartani a játék szabályokat, mint dupla munkát végezni.



Ma barátnőm volt nálam, és végre megint babázhattam. Imádom a babákat megfogni, magamba szívni a babaillatott, és mindig csodálattal nézem,hogy mekkora szemük van a kicsiknek.(Mondjuk a képen a nagynak is nagy a szeme:))Soha nem fogom megérteni, hogy hogyan lehet az, hogy mindent eltudnak mondani úgy , hogy beszélni sem tudnak. És annyira, de annyira tiszták ők még. Nem irigyek, nem gonoszok, nem álnokok , kétszínűek és szinte mindig tudnak az ember arcára egy -egy mosolyt csalni. És ezt soha nem érdekből teszik. Csupán azért- amit annyi, de annyi felnőtt elfelejtett-, mert tudják, hogy az akire rámosolyognak visszamosolyog. Miért van az,hogy mi felnőttek , elfelejtjük azt, hogy mosolyogjunk akár egy idegenre is azért ,hogy ő is visszamosolyogjon ránk? Miért hiszik sokan azt,ha valaki rámosolyog, hogy az illető kineveti, vagy hogy valami olyant akar tőle, amit Ő nem szívesen tesz meg? Vagy nem szívesen mosolyognak a felnőttek??Mi jó van abban ha szomorúan nézünk és az összes nyűgünk,gondunk az arcunkon hordjuk? Vagy a felnőtteknek ez a jó??
Miért kell napokon átrágódni valamin? Ma Én is mérges és szomorú voltam amikor haza jöttem a munkából, de egy jó ebéd , az, hogy Tami megkérdezte, hogy miért vagyok szomorú és megis hallgatta a bajom, hogy Zé megsimogatott, Míra és Rita barátnőm érkezése gyorsan elfelejtette minden bajom. És ennek így kell lenni:)))
Úgye, hogy egy mosoly nélkül nem lehet Őket megnézni. Az Én babám és barátnőm babája mindent amit előbb elmejártattam visszaigazol:))) Kell ennél több??


És ez a kép is magáért beszél, komoly vagyok , Míra is az, de még mennyire:)))




Szóval tessék mosolyogni valakire, valamire vagy egyszerűen magunkon.Szép az élet , ha mosolygunk és persze ha akarjuk, hogy szép legyen:))

2 megjegyzés:

Delfike írta...

Nagyon aranyosak vagytok!

Ha van kedved játszani kukk a blogomba!

Csandi írta...

Köszi:) Gyorsan bekukk , mert mindig van kedvem játszani:))