Nálatok laknak állatok??

Mert nálunk aztán van állatsereglet rajtam kívül is rendesen:)))Akkora egy állat vagyok ,hogy ezt elmondni nem lehet:( És persze leírni sem:( Mentségemre szolgáljon, hogy állítólag az ember azonosul egy idő után a környezetével. Na nálunk aztán tényleg nem nehéz állatságokba botlani. Úgye vannak a kutyák, a macska galeri, és néha gyerekeimbe is megbotlok(huupsz anya az ilyen?)

És akkor jöjjön az állatságom alátámasztása:

Igen ők már ekkorák, és élik vidám napjaikat kint a kertben, a háztetőn mászkálva, szomszéd zöldséges kertjében hemperegve, kutyáinkat direktbe hergelve , úgy elmacskásodva:))))))

Ezen a képen a galeri , azaz Málna mamagésa, Süti , Ribizli és Beni a kellemes árnyas padon pihen, és nagyon éberen figyelnek egy hang felé. És ezt a hangot egy kis meglepetés adja ki. Aki nem más, mint ez a kis csupaszőr nudli:)))))))))

Nagyon elégedetten tud" kummogni", de visitani is nagyon tud, pláne, ha egyedül hagyja a mamája, arra a két percre , amíg házőrzői teendőit és egyéb dolgait elrendezni.Papája ilyenkor nem tudja mi tévő legyen, mert nagyon izgatja a hangot kiadó kiscsomag, de nem mer szembe szállni a mama fehér fogaival:))

Lili meglepett rendesen minket szerda hajnalra azzal , hogy anya lett. Körülbelül úgy zajlottak az események, mint az eltitkolt csecsemők esetében. Nem akarja észre venni senki , hogy anyuka bizony terhes, aztán egyszer csak ott sír egy 3 kiló körüli kisbaba. Na nálunk is kb ez volt a helyzet, Lilivel. Láttuk, hogy egy kicsit vastagabb lett a "dereka" de nem volt vészes a dolog. Zé az elést megelőző négy napban, állandóan végig is tapizta a kutyamama hasát -oldalát hátha van ott bent valaki , néztük, hogy az emlői egy kicsit megduzzatak, de csak nem vettük észre azt, amit kellett volna. Aztán szerda reggel egyértelművé vált , hogy mit is kellett volna látnunk. Nevet nem adunk a kicsinek és nem is akarjuk megszeretni (heheheh, de hazug vagyok),mert egy kicsit több mint két hónap múlva elkerül tőlünk, és remélhetőleg annyi örömet és élményt fog adni az új gazdájának, mint amit mi kapunk a mamájától és a papájától . Addig is naponta vagy százszor megnézzük jól van -e , minden oké. És nagyon igyekszünk nem szeretni, nem akarni megsimogatni, de általában a nemakarásnak nyögés a vége ilyen formában: Jaj de utálom, hogy nem tarthatjuk meg, ezt édes pofát:(Tudom, hogy állatság volt tavasszal azt hinni, hogy megúsztuk a kutya vemhességét, de hát mondtam, illetve írtam, hogy mekkora egy állatok vagyunk, vagyok:(

Bízom benne, hogy a kutyus mellé nem én leszek a grátisz ajándék, mert múltkor olvastam egy újságcikk címet félszemmel, bandzsán sandítva, kávé ivás közben : Házőrző asszonyok. Persze agyamon rögtön átfutott, hogy kolleginák is bizonyára sokat "ugatak a kölkeiknek", hogy ezt vagy azt ne tedd és azért jutottak erre a sorsra. De gonolat menetem kb két másodpercig tartott, mert kortyolás nélkül olvasva egész mást láttam : Háztűzőrző asszonyok.

Na de valljuk be vannak az állatságainknak némi alapja, mert :

sas, éles látással= koszos zokni az ágy alatt

mosómedve= anya kézzel mos

nyomozókutya= kamaszkabátjából áradó szag alapján még az elszívott cigaretta márkáját is megállapítjuk

hizelkedő macska= gyereket akarjuk rávenni pakoljon ki a mosogatógépből

tátogó hal= mondjuk a gyereknek, hogy időbe hazaérjen

malac= a gyerekek ebéd maradékát egy sec alatt megtudjuk enni, és még jól is lakunk vele, sőt hízunk is rendesen

harapós, ugatós kutya= anyóssá lettünk

pók= "laza pihentető 3 fogásos" vasárnapi ebéd készítés közben vasalunk, kézimunkázunk és még a blogunkat is gépeljük

Na jó befejezem és nem állatkodom tovább:)))