Bár nem bio- és nem trendi süti, de ma készült a kicsi konyhámba.Anno amikor gyerek voltam-hihetetlen de nem is olyan régen volt - szerintem nem volt olyan háztartás , ahol nem készült legalább egyszer egy évben. Öregszem tán vagy mi fene, de nagyon vágytam rá, hogy újra átéljem az elfeledett ízeket. Sajnos sütőforma hiányában sokáig nem is készítettem. Aztán Anyumtól kaptam az őzgerinc -sütőformát még áprilisban a névnapomra , gondoltam itt az idő, hogy kipróbáljam, hogyan is működik, és "Méteres kalácsot" sütöttem.Nem volt időm lemérni, hogy mekkora is volt pontosan a kész mű, de őszintén megmondva, nem is érdekel a pontos méret, úgyis az íz a lényeg:)))
Szerintetek milyen lehetett, ha kb. 10 perc alatt eltűnt???
3 megjegyzés:
Imádom!!!!! Egy időben sokat sütöttem, aztán mostanság az évfordulókon, azaz szilveszterkor kerül az asztalra Tündim kedvéért. Na de ha kéri, ténykedjen is, szerencsére szereti kenegeti-ragasztgatni a szeleteket, persze közben a nyalakodás sem marad ki:O)
Na én még sosem próbáltam, bár az egyik kedvenc sütim. Majd most karácsonyra. :) Guszta
Én is szerettem, és már ideje elővenni a receptet újra! :o)
Megjegyzés küldése