2022-10-16

Nagy alkotásként hétfőn elkezdett művem befejeztem és  gyorsan eltettem egy kevés csalamádét télire, remélem ehető lesz. :) 

Miután kiolvastam Fábián Janka könyvét, neki estem A Mengele-lány című könyvnek, de a téma súlyossága miatt nem nem igazán tudtam sokat haladni vele, így elkezdtem mellette Bauer Barbara :A leggazdagabb árva című regényét. Hamar a végére értem, igaz ebben az is segített, hogy fő teendőm a nyugalom, pihenés  és az olvasás volt, mert beteg lettem.

Nagyon rákaptam most a magyar szerzők műveire, Karády Anna , Fábián Janka és hát Bauer Barbara. Szeretem az írói stílusukat, a korszakokat, amiben játszódnak a történetek és nem utolsó sorban azt, hogy hazám tájain játszódnak a történések.

Már 3 napja beteg vagyok és mondjuk úgy, hogy létezem, próbálok jobban lenni. Új dolgokat tapasztalok meg, mint például a magas láz, torokgyulladás. Lehet ez másnak furán hangzik, de hálás vagyok ezekért is. Addig amíg nem vagyunk benne valamiben, nem tapasztaljuk meg a saját bőrünkön, nem tudjuk elképzelni, hogy milyen is lehet.

Tényleg tud annyira fájni valami, hogy azt mondjuk :Ez már elviselhetetlen! 

Ágyban nyugodt körülmények között olvasom tovább A Mengel-lány azaz Viola Stern Fisher memoárját és olykor azt mondom, hogy nem hiszem, hogy ember képes volt túlélni amit látott, megtapasztalt.

Nem tudom micsoda erő kellett ahhoz, hogy a borzalmakat túlélje és még el is tudja mesélni, hogy épeszű maradt és tudta folytatni az életét. 

Nem tudom elhinni, hogy ember, ember ellen tudott fordulni ilyen aljas, kegyetlen módon.

Nem tudom elhinni, hogy mindezt, egy ideológia  miatt megtették. 

Nehéz téma, nehéz könyv, ami egy nagyon nehéz és számomra nem annyira ismert témát dolgozz fel. 

Tudom, hogy nem ez lesz az utolsó könyv, amit a nácizmus és a II. Világháborúval kapcsolatban elolvasok. 

És most hálás vagyok, hogy nekem csak a torkom fáj, hogy csak a lázas vagyok, de van meleg teám, mézem, enni valóm és melegben gyógyulok. Amire én most azt mondtam, hogy ez most nekem elviselhetetlenül fáj, az valójában semmiség. Sajnos van, aki ennél sokkal többet kellett, hogy elviseljen, megéljen, átéljen. 

A könyv rávilágított, hogy mennyi mindent elvisel, micsoda testi és lelki fájdalmat képes túlélni  az ember a maga módján. 

Mondjuk az sem mindegy, hogy  tiszta vagy éppen borult elmével kerül ki az ember az elviselt  elviselhetetlenből a végén.....