Újabb tapasztalás volt ez számomra, most már tudom, hogy még pár ilyen szitu és inkább felakasztom magam, minthogy kórházba járjak, ha egyszer nagyon beteg lennék.
Egy ideje betegeskedem, egy sima náthának indult a dolog.
Aztán már nem is tudom, hogy hova tart az egész.
Tegnap röntgenre kellett mennem, mert köhögök és még egy csomó egyéb kísérő tünetem van.
Az egyik ilyen tünetem, hogy elment a hangom szinte teljesen.
A kórházban információt kellett kérnem, hogy hol találom meg a röntgent. Álltam ,mint borjú az új kapuban és néztem, hogy merre is kellene mennem, melyik épületben van a vizsgálat.
képforrása :internet
A felvilágosítást adó hölgy, elsőre nem hallotta meg, hogy köszönök és beszélek hozzá, persze, mert maszk is volt rajtam. Amikor végre nagy nehezen megértette, hogy mit is akarok, akkor hangosan és a maszkját lehúzva nagyon artikulálva neki állt elmondani, hogy merre menjek.Megköszöntem az infót és mondtam neki, amikor már mindenki ránk figyelt, hogy köszönöm lehet halkabban is beszélnie, nem süket vagyok, csak a hangom ment el.
Erre beszólt, hogy várjam ki a végét, nem lehet tudni mi lesz a következő szituáció.Köszi, a jó kívánságot!
Aztán a vizsgálatra bemegyek, egy mély bariton hang közli:
- Vetkőzzön le derékig és ugorjon be a gép elé!
Na nem is ugorva, de beléptem a gép elé, rásimultam, felvétel, aztán jött a meglepetés.
-Forduljon balra, emelje fel a két kezét! Levegő bent tart!
Fordulok és ekkor mit látok? Az üvegablakon túl 2 férfi és 4 női szempár mered rám.
Már csak a popcorn hiányzott a kezükből. Én meg ott állok egy nadrágban, feltartott kezekkel, a gátlásaimmal bőven terhelt lelkemmel a testem miatt, a kiszolgáltatottság minden érzésével.
Most komolyan, miért nem lehet közölni az emberrel, hogy a vizsgálatot néhányan megtekintik, vagy mit tudom én, miért vannak ott.Lehet nem sokkolódik le az a nyomorult, aki jelen esetben éppen én voltam.
Vagy velem van a baj? Oké, hogy én csak egy munkadarab vagyok az ott lévők számára, de a munkadarabnak van lelke, méltósága és ezer gondja, amit nem kellene tetézni még egy lelki nyomorral is egy információ kérés és egy vizsgálat miatt.
Empátia is lassan kiveszik az emberekből a tolerancia mellett?
1 megjegyzés:
A kórházban töltött napok után, csak imádkozhatunk, hogy sose kerüljünk kórházba. a helyzet rosszabb mint hisszük.
Megjegyzés küldése