ne aggódjatok, rosszpénz nem vész el. Magyarázattal tartozom.
Amikor elkezdtem a bloggolást úgy gondoltam,hogy nem fogok a munkahelyemről , a lelkinyavalyáimról írni. Ezt két okból is gondoltam:
1. EZEKRŐL MINDENKI REGÉNYEKET ÍRHATNA, BAJ , GOND MINDENHOL VAN.
2. NEM ÉPPEN AZ ÉN MŰFAJOM A NYAVALYGÁS,A VILÁGGÁ KIÁLTÁS, ÉS ATTÓL , HOGY A VILÁGHÁLÓRA TESZEM A KÍNOM, NEM LESZ JOBB SEMMI.
Ezek után is tartani fogom magam az eredeti elhatározásomhoz, leszámítva ezt a mai bejegyzést, ami azért is születik, hogy egy kicsit ki írjam magamból azt, ami napok óta bánt ,ami megmagyarázza az előző bejegyzésem tőlem meg nem szokott hangulatát, mibenségét.....
4 és fél éve kezdtem dolgozni a jelenlegi munkahelyemen.Kellemes kollektíva, barátságos emberek, viszonylag jól menő cégként tartották számon a kft. Tényleg jól éreztem magam, pláne 6 év otthon lét után, frissen szerzett technikusi végzettséggel a kezembe:)Most már ott tartok, hogy undorral megyek be minden nap, fáj a fejem állandóan. Sőt !! A munkahelyi stressztől ebben az évben már kétszer kaptam olyan migrénes fejfájást, hogy felkellni nem tudtam órákon át.A munka negyede annyi, mint régebben, (betonelemgyártó, építőipari cég a gazd. válság miatt igen csak leszálló ág manapság), de a munkaidőt szigorúan ott kell eltöltenem az irodámba egyedül , arra várva,hogy megközelítőleg napi két óra tényleges munka után végre kitehessem a lábam, pontosan betartva a "munkaidőt." Röviden,UNOM magam naphosszat, közben meg annyi mindennel eltölthetném az időm.Naphosszat a neten lógok, szerintem senki nem napra készebb a bloggolólányok bejegyzéseiből, mint én. Tanulhatnék munkaidőben ,de mivel olyan a légkör ,hogy "állandó felügyelet" alatt vagyok , és nem igazán szeretném,ha megtudnák, hogy suliba járok, így ez is kiesik. Az hogy bent kézimunkázak a főnök előtt,aki néha megjelenik, mint sólyom a kék égen, hmm számomra elképzelhetetlen.
Persze a munkaidőcsökkentése szóba se kerülhet,indok a : mert ,hát ,izééé, őőőő szavakban merült ki.
Sajnos az hogy leszámoljak , és esetleg itthon maradjak egy pár hónapot , szóba sem jöhet , gondolom nem kell hozzá nagy képzelő erő, miért is.( pénz,$,€, Ft szavak segítségként )
Mire hazaérek már tényleg nem sok mindenhez, mindenkihez van kedvem , és legtöbbször itthon vezetem le a tehetetlenségemből adódó dühöm, felesleges vagyok érzésem:(((
A legrosszabb az, hogy tudom ,hogy ennél sokkal többet érek, sokkal több van bennem, mint hogy netfüggő, besavanyodott házisárkány legyek.
Zé is nagy változások előtt áll munkaügyileg, neki sem a legjobb most, neki is kellene segítenem lelkileg legalább, erre .......................
Nem ragozom tovább és le is zárom a témát.
4 megjegyzés:
Andikám, belevaló csajszi vagy Te, bizonyára megoldódik ez a helyzet vagy így, vagy úgy. A munkahelyi gyomorgörcsöt ismerem, és nagyon utálom azokat az érzéseket, amiket leírtál. Sok minden egyebet is latbavetve hagytam ott a munkahelyemet 1 évvel ezelőtt. (Vidéki polgármesteri hivatal) Az a helyzet, hogy itthon vállalkozásunk van, abban adminisztratívkodok, mellesleg főállású háziasszonnyá váltam, amit nem mindig szeretek. És jött a kötés-horgolás, amiben benne vagyok én, Nöné. Egyébként besavanyodnék itthon. Valahogy olyan érzésem van, hogy elvesztem, nem teszek az asztalra semmit, nincs saját fizetésem, nincs az az érzés, hogy segítettem valakin. Jó-jó, valaki a Családom, az alkalmazottaink, de mégis, gondolom, érted, mire akarok kilyukadni. Hát, sajnos sehol sem Hawai az élet:o)
Fel a fejjel!!!
Nöné köszönöm a hozzászólásid, mindig erőt merítek belöle:))Tudom mire gondolsz, voltam hasonló cipőben,főállású anyaként:)) Mivel végre sikerült kialudnom magam olyan szinten, ahogy már jó pár napja nem , tudok!!!!! reálisan is gondolkodni.Módosítottam az eddigi hozzáállásomon,mérelgeltem és arra jutottam , hogy: "nanemááááhogyalulmaradjak:))
Nem adom magam könnyen a közönynek, stb.-nek.
Reggel már kötöttem is tovább a megkezdett babakardit, hiszen olyan gyorsan megy az idő, ha hasznosan töltöm és nem üres köröket futattok az agyammal, hanem arra használom amire kell, amire kellene:))))
Én azért örülök, hogy a 2. pont megdőlt a bejegyzés végére;) Én is nyavajogtam már, pedig épp csak röpke 2 órát töltöttem a melóhelyen, de sajnos rögtön taccsra vágott a főnökasszony... aludni nem bírtam 2 napig... na de mst nem én panaszkodok..
Szóval, jó tanácsom nincs-azon kívül, hogy, ha elérkeztél oda, hogy testi tüneteket is produkálsz akkor meg kell onnan pattani az első lehetőségnél-, együttérzek!!
..És várom a többi bejegyést, nagyon szeretem a blogodat olvasni(még ha nem is nagyon kommentelek), mindig felvidít:)
Kati, én is arra a következtetésre jutottam, hogy nagyon-nagyon gyorsan "patt"lesz innen, nem tartom magam az eredeti elképzelésemhez, hogy a sulim végéig itt maradok, és szerintem nem is tudnám a sulit végig csinálni ilyen lelkivilággal és testi tünetekkel.
És igen is fogok nyavalyogni, ha úgy érzem bánt valami, mert tényleg jót tesz az ember lelkének:))
Köszönöm a pozítív visszajelzést a blogról , sokat számítanak most ezek nekem:)))
Megjegyzés küldése