Gyógyszeres kezelést alkalmaztam lelkemnél...

és bevettem azt a "bizonyos tablettát ". Lesz ami lesz, nem mi vagyunk az első és utolsó család /sajnos/, akiknél a családfő egyik napról a másikra munkahelynélküli lesz-lett. Megviselt nagyon , hogy Zé-vel milyen aljas módon bántak el, de hát ez ellen Én nem tudok semmit tenni. Ebben az elanyagiasodott , embertelen világban már semmi nem számít. Nehezen, de eljutottam oda, hogy addig amíg egészségünk van és szeretjük egymást semmi gond nem lehet, maximum nehéz napjaink lesznek. A legfontossabb most, hogy erős legyek, legyünk.Napok óta végre most úgy keltem fel , hogy kialudtam magam , és lesz ami lesz, juszt is a legjobban jövünk ki mindenből. Reggel átolvastam blog barátnéim bejegyzéseit(jó sokáig tartott )és terápiás céllal neki álltam hímezni. És tessék nézni , kipipálhatok egyet az idei terveim közül. Doriánnak végre van tornazsákja:)))

Varrásban segédem is akadt, Süti babacica személyében. Nagyon ügyelt rá, hogy véletlenül se maradjon kihúzva a szalag.

És a legvégén egy régen befejezett hímzésem is kimostam és vasaltam. Már csak a keretezést kell megoldanom , és már tudom ,hogy ki fogja kapni. Egy szép textil keretettel , szerintem nagyon szép ajándék lesz 40. szülinapra. Szerintetek???