2010. június 30., szerda

Úgy tűnik, megsértettem Valakit

Jelenésem volt a Munkaügyi Központba.Ültem két és fél órát, hogy megmutassam Valakinek a bájos mosolyom.
Asztal egyik oldalán Én , másikon Valaki.
Átadom a kis könyvem, benne 6 megpályázott állás korrekt dokumentációjával.
Valaki rögzíti a számítógépen a tényeket és beírja a következő randink idejét, augusztus 27.-t a könyvecskémbe.
Valakinek ecsetelem, hogy szeretnék feliratkozni az augusztusban induló angol -számítástechnika tanfolyásra.
Valaki válaszol:
-Intenzívebben kellene az állásokat pályázni, és már annyian feliratkoztak a tanfolyamra , és van ám előválogatás is .(Hupsz most színésznek vagy tanulónak jelentkezem, esetleg félnem kellene, mert úgy tűnök, mint aki nem tud írni,olvasni ?:))))
-ÉÉÉÉÉÉSSSSSSSSSSSSS?????????????????????? -mosolygok .
-Hát akkor most felírjam vagy sem??? -kérdez vissza Valaki.
-Természetesen:) -nagy kegyesen a nevem felkerül egy listára-És legyen olyan kedves megmondani, a Munkaügyi Központ által közvetített állásra számíthatok valamikor??
-Hát maga helyett nem kereshetünk állást!(némi gúnyt és ingerültséget vélek felfedezni Valaki hangjában)Na, akkor augusztusban találkozunk! -és már nyomja is a következő kliens számát a gépbe.
Se puszi - se pá, "kidobott".
Talán csak nem megsértettem?? Könnyen van az aki asztal másik oldalán ül , mert hát ugye Én csak egy álláskeresési járadékra szoruló vagyok, aki lopja az ő drága idejét és még kérdezni is merem, tán még sértegetem is holmi kérdésekkel??
Na ilyenkor érzem úgy, hogy milyen jó, hogy nem vagyunk egyformák, és soha nem éreztem magam Valakinek, csak egyszerűen Embernek, abból is annak, akire azt mondják: segítőkész.




3 megjegyzés:

nöné írta...

Sajnálom, hogy sorban érnek a kudarcok! Előbb-utóbb csak sikerül valami! Én nagyon bízom benne!!!

Csandi írta...

Nem tudom, ki hogy van vele, de én ezeket a kis eseteket nem kudarcként élem meg, hanem inkább tanúságokat vonok le belőlük. Jó lesz ez még valamire :)) Valami azért már alakulóban van, de még nem publikus:))

Silerika írta...

Sajnálom, hogy ilyen emberek ülnek a hivatalban. Ők azért lennének, hogy segítsenek, és a székük is általunk van. Segíteni állást keresni, esetleg közvetíteni???? Hát ezt meg hogy képzeli a munkanélküli!!! A fiam most végzett, pénteken "interjúra" megy, de maga keresgeti a munkahelyeket!! A hivatalt fel sem kereste még. Szorítok mindkettőtökért! :o))))