Kötöm a stólám, varrogatok de semmi látványos , illetve mutogatásra érdemes nem kerül ki a kezeim közül. Ez a válság??
Az írás az egyedüli amihez mindig van kedvem , és mindig van is miről írnom.
Ma "szőrősfiam" azaz Brúnó a kutyánk adja a témát. Gondolom a mellékelt kép alapján nem kell magyaráznom a szőrősfiam jelzőt:)))
Drága 40 kilós ölebem ma szoros ismeretséget kötött egy mozgó autó lökhárítójával. Szerencsére nagy baj nem történt, egy kis vérző sebbel a fején és némi alacsonyan történő repüléssel megúszta a dolgot. És talán egy életre megtanulta, hogy nem érdemes kirohanni az utcára némi szabadság érzetért.
Megviselt a balesete mindannyiunkat, mert hát Brúnó igen fontos szerepet tölt be a családunk életében.Ebünk helyettesíti a csengőt, felügyeli Málna macskánkat a kerti portyái alkalmával , és Lilyt ( őt találtuk novemberben az utcán sétálva kb. 8 hetes korában) is neki kell nevelni. És hát a legfontosabb feladatát majdnem elfelejtettem , a házunk kamerásrisztóberendezése is ő:)))
Sőt Brúnó a felelős Zé napi tornáztatásáért, futtatásáért.Szóval kutya létére igen sok feladat szakad a négy lábára:)))
Cserébe nem vár sokat, némi simogatást , kedves szavakat és azt , hogy fogadjuk el, hogy néha maga sem tudja, hogy tulajdonképpen ő kutya vagy ember, nézzünk a szemébe és Zé reggelente hagyjon neki egy falat kenyeret a reggelijéből, hogy néha hagyjam az ölembe ülni, és engedjem neki, hogy a hideg nedves nozijával körbe szagoljon.
Annyiszor eszembe jut , az a nap amikor megláttam őméltóságát testvérei között.
Szinte szerelem volt első látásra. Barna bababundás fején egy fehér csík húzodott meg , jelentőség teljesen megosztva a fejét:)) Négy gyönyörű hófehér kis zokni a lábain , és igen mohón igyekezett némi tejhez jutni a testvéreit megelőzve. Zé nem örült az ötletnek, hogy nekem KELL ez a kutya. Elsőre hevesen tiltakozott, majd két nap múlva a munkahelyemen felhívott, hogy melyiket is néztem ki pontosan. 8 hosszú hét után hoztuk haza az úrfit , Télapóra a gyerekeknek.
És azon a napon kezdödőtt minden olyan velünk, mit az akinek nincs kutyája elképzelni sem tud.
Az esetlen kiskutya futás felejthetetlen képei, az első ugatás , amire heteket vártunk, a nővekedése, napi játék, és a leírhatatlan kutya arc. A 20 kg-os kutya küzdelme azért , hogy karba vigye ki a gazdája esténként az óljába. És a "küzdelem" azért, hogy jó gazdái legyünk és örömünk teljen a kutyába.
Szóval nem ragozom , Brúnó a családunk egy fontos tagjává vált nem szépen lassan , hanem gyorsan , észrevétlenül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése