Ha már egyszer kisütött a nap ....

a hímzőtűmet elküldtem pihenni egy kicsit. Eleget bökdösöt, szúrkált már az esős időben:)

És kimentem a kertbe virágot nézni....... De a lakás is virágba borult ... Keresztlánykámtól és Zétől a rózsák után a második kedvenc virágomat kaptam névnapomra.....

És a fazekas talákozóra is elmentünk, ha már egyszer sütött a nap....

Ez tetszett a legjobban ...

Bevallom kicsit csalódtam a fazekas találkozóban ,az egy dolog, hogy az első volt, de azért az szégyenletes , ahogy a kiállító terem be volt rendezve. Az is elgondolkodtatott, hogy a kereskedőket, miért abba a terembe kellett bezsúfolni, ahol ezerrel népdalokat énekeltek a színpadon. Mivel nem én szerveztem , nem is szólok egy betűt sem többet:))))
Azért az útunkról egy kicsit mesélek, mert úgye nap nem telhet el csandizmus nélkül. Felkerekedtünk, mentünk és mentünk. Megérkeztünk, sehol semmi , se egy tábla, se egy autó, nagy nyugalom a faluban. Ejnye micsoda fazekas találkozó ez, ahol semmi mozgás .... Vagy elnéztük a dátumot és májusba 17-18-án lesz? Kissé mérges lettem és újabb irányt adtam ki Zé-nek , menjünk a tatai öregtóra. A tóparton egy plakát került a szemünk elé nagy betűkkel a fazekas találkózóra csalógató felírattal és a döbbent: Csandi Neszmélyre vitette magát fazekasokat keresve , Naszály helyett:))) Zé azért elvitt Naszályra, ha már egyszer fazekasokra vágyom....
Megtudtam Zétől azt is ma ,hogy Naszály honnan kapta a nevét. Elég ha annyit mondok, hogy úgy kezdödött , hogy Noé ment a bárkáján az asszony szekálta, mert fazekastalákozóra akart menni, kikötöttek , hátra szólt az asszonynak: Naszálykiasszony.....